Ismerjük fel az idők jeleit!
2021. október 22. Évközi huszonkilencedik hét – péntek
Szent II. János Pál pápa

Evangélium:
Lk 12,54-59
Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!”, és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!”, és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság?
Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.

Bevezető ima: Uram, tudom, hogy itt vagy velem. Azért jöttem, hogy tiszteljelek és imádjalak téged. A Te szereteted éltet. Viszonzásképpen még jobban akarlak szeretni.

Kérés: Uram, adj világosságot, hogy jobban felismerjem a Te gondviselő szeretetedet!

Elmélkedés:
1. Időben felismerni Isten üzeneteit. Jézus arra figyelmezteti hallgatóit, hogy ne csak a természet jeleit tartsák fontosnak, hanem ennél sokkal inkább azokat a jeleket is, amelyeket Isten nyilatkoztat ki nekik. Jézus a csodákkal: szabadításokkal, lelki és testi gyógyulásokkal Isten jelenlétének és szeretetének kiáltó jeleit mutatta meg kortársainak. Ők mégsem gondolkodtak el e jeleken, mert nem azt kapták Jézustól, ami az ő elképzeléseiknek megfelelt. Azt várták a Messiástól, hogy már itt a földön hozza el nekik a gond nélküli, minden földi jóban dúskáló életet. Más jelet nem voltak hajlandók elfogadni. A mi életünkben is előfordulhat, hogy hasonló hibába esünk. Istentől elvárjuk, hogy tegyen meg nekünk valamit, és ha nem úgy teljesül, ahogyan elképzeltük, akkor levonjuk a téves következtetést: Isten nem is létezik vagy legalábbis bizonyára nem szeret engem. Pedig egészen biztos, hogy Ő egy sokkal szebb tervet munkál ki eközben számunkra. Egyre alkalmasabbá tesz arra, hogy beléphessünk majd a mennyországba.

2. Isten szüntelen jelenléte. Azok, akik napi rendszeres imaéletet élnek, sokkal fogékonyabbak Isten jelenlétére. Szívük nyitottabbá válik arra, hogy észrevegyék Isten szeretetének és gondoskodásának apró jeleit az életükben. Ami másoknak véletlen, számukra gondviselés. Ez a felismerés mély belső békével tölti el őket. Tudják, hogy Isten az ő gondviselő Atyjuk, és nem saját maguknak kell mindenre megoldást találniuk. Tudják, hogy a világ problémái nem az ő vállukat terhelik, azok Istenre tartoznak. Panaszkodás vagy aggodalom helyett bizalomban és elfogadásban élnek.

3. Meglátni a jeleket a saját életemben. Az isteni gondviselés mindenre kiterjed. Ezt tudjuk, mert hiszünk, de gyakran észrevehetjük az egészen konkrét jeleket is, amelyekkel Isten kézzelfoghatóan üzeni nekünk: „Igen, Én itt vagyok.” Egyszer egy atya Virginiában autózott. Közben azon gondolkodott, hogy hogyan oldjon meg egy problémát, ami egy személlyel kapcsolatosan merült fel. „Hogyan kellene ezt kezelnem?” - tette fel a kérdést. Egy autó húzott el mellette. Virginia híres arról, hogy nagyon sok autónak személyre szóló rendszámtáblája van; de ennek a kocsinak a rendszámtáblája fejtörést okozott neki. Az volt ráírva: „CARITAS”, ami latinul szeretetet jelent. Véletlen volt? Nem tagadhatta, hogy ez volt a válasz a kérdésre, amelyet feltett. Figyeljünk a jelekre, amelyek megerősítik bennünk Mennyei Atyánkba vetett bizalmunkat!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tudom, hogy ha elhanyagolom a mindennapi imádságot, akkor homályossá válik a lelki látásom, és nem ismerem fel a jeleket és sugallatokat, amelyeket Tőled kapok. Segíts kegyelmeddel, hogy a mai elmélkedés megerősítsen abban, mennyire fontos a csak Veled töltött idő minden nap!

Elhatározás: Törekszem figyelni a Szentlélek halk indíttatásaira, és azonnal válaszolni rájuk a cselekedeteimmel.