Ne féljünk a nehéz feladattól!
2021. október 20. Évközi huszonkilencedik hét – szerda
Szent Vendel remete

Evangélium:
Lk 12,39-48.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: »Uram bizonyára késni fog«, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Bevezető ima: Uram, köszönöm az időt, amelyet veled tölthetek. Lemondást jelent, hogy most félretegyek minden mást. De mi lenne hozzámérhető a kegyelemhez, amelyet tőled kapok az imádság alatt. Azt kéred tőlem, hogy apostol legyek, az evangéliumod hűséges hirdetője. Szükségem van az imában eltöltött időre, hogy elmélyítsem a veled való kapcsolatomat. Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

Kérés: Uram, segíts, hogy hűséges szolgád legyek!

Elmélkedés:
1. Félelem helyett öröm. Talán félelem fog el bennünket Jézus utolsó mondata hallatán: „aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon”. De ismerhetjük már jól Atyánk szeretetét:  Ő soha nem kérne számon tőlünk többet, mint amit képesek vagyunk megtenni! Egyenként ismer mindannyiunkat, tudja, hogy milyen talentumokkal és milyen korlátokkal, gyöngeségekkel rendelkezünk. Amit vár tőlünk: hogy legyünk szerető és gondoskodó gazdái a ránk bízottaknak. A szívünk odaadottságát kéri, amely nem magunk felé hajlik, hanem mások szükségletei felé. „Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.”

2. Isten kegyelmével. Mindannyian tudjuk, hogy sok akadállyal kell megbirkóznunk, miközben Isten hűséges intézői igyekszünk lenni. Mint az evangéliumi példában, ránk is állandóan leselkedik a veszély, hogy az élet sokféle csábításai között időről-időre megfeledkezünk az Isten által ránk bízott feladatról. De jusson eszünkbe ilyenkor Szent Pál bölcs tanítása: „A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem az ószövetségi törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.” (Róm 6,14) Ez a mi örök kapaszkodónk ebben az élethosszig tartó küzdelemben! Isten soha nem kér lehetetlent, és minden pillanatban megsegít kegyelmével, hogy hűségesek tudjunk maradni. Bár Urunkat, akit szolgálunk, szemtől szembe csak az ítélet napján fogjuk látni, de a Szentlélek közvetítésével Ő láthatatlanul mindig jelen van azok számára, akik az életüket vele akarják leélni. Az Ő kegyelme mindig elérhető közelségben van azoknak, akik cselekedeteikkel Őt akarják szolgálni.

3. Ismerjük fel, mi a fontosabb. Amíg a rossz szolga kielégíti vágyait, a jó szolga saját vágyait fegyelmezve szolgatársaira figyel. Gyakran elfoghat a kétely bennünket, vajon érdemes-e ezt a nehezebb utat választani? Ilyenkor gondoljunk arra, hogy ha az Úr vállalta a kereszthalált is azért, hogy megmentsen minket, mekkora lehet egyetlen lélek értéke? Az Ő példájából  erőt merítve meg kell tanulnunk félretenni a saját jelentéktelen vágyainkat, melyek össze nem mérhetők a másokat szolgáló szeretet fontosságával. Az Úr már itt a földön is megtapasztalható szeretetével (melyet gyakran más embereken keresztül mutat meg) és gondoskodásával bőségesen kárpótol a fáradalmakért, amiket érte vállalunk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, Te nagy felelősséget róttál rám. Bocsánatot kérek azokért a pillanatokért, amikor megbántottalak, amikor nem értettem meg, hogy mekkora bizalommal vagy irántam. Ígérem, hogy elgondolkozok azon, hogy mennyire szereted azokat a lelkeket, akiket rám bíztál.

Elhatározás: Ha próbára teszik a türelmemet, megállok egy pillanatra és megkérdezem: Mit akarsz Uram, hogyan kezeljem ezt a helyzetet?