Legnagyobb törvény a szeretet
2021. október 13. Évközi huszonnyolcadik hét – szerda 

Evangélium:
Lk 11,42-46
Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj, nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj, nektek, farizeusok! Szeretitek a fő helyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken.
Jaj, nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj, nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”

Bevezető ima: Jézusom, tudom, hogy Te mindig szeretsz engem, és ha szembesítesz hibáimmal, azt is az én javamért teszed. Kérlek, a mai imában segíts felismernem gyöngeségeimet! Szeretnék jobb lenni, hogy még több örömöt szerezhessek neked.

Kérés: Bár úgy látnám saját szívemet, ahogyan Te látod, Uram!

Elmélkedés:
1. Felszínes vallásosság.  A szelíd Jézust itt mélyen feldúlt állapotban látjuk. Ritkán találkozunk vele ilyen indulatokkal telve. Ebből tudhatjuk, hogy olyan dologról beszél, amely nagyon mélyen megbántja az igaz és szerető Istent. Jézus elkeseredetten küzd a farizeusok felszínes vallásossága ellen, ami megöli Jézus örömhírének lényegét: a szeretetet. Az általa kritizált farizeusok bűne, hogy valójában nem Isten követése a legfontosabb számukra, hanem az emberek véleménye és saját jóhírük. Milyen gyakori kísértés ez napjainkban is! Tekintsek magamba, hogy én mentes vagyok-e ettől a hibától.

2. Megfeledkezve Isten szeretetéről. „Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni!” Jézus nem ítéli el a vallásgyakorlás megszokott formáit, kereteit. Fontosnak tartja, hiszen Isten azért adta azokat, hogy értelmünket és lelkünket Őhozzá vezessék. De ha a szívünket nem adjuk oda Istennek, akkor csupán üres formákká válnak, amelyek így már nem töltik be a feladatukat. Sőt, mi több, az üres vallásosság a nyitott szívű keresőket is megakadályozza abban, hogy rajtunk keresztül rátaláljanak a Szeretet Istenére. Jézus tehát nyomatékosan felszólít: teljes igyekezetünkkel és imáinkkal törekedjünk rá, hogy minden vallási cselekedetünket az Isten iránti mély szeretet és buzgalom járja át. E nélkül életünk és vallásosságunk, amelynek világító fáklyának kellene lennie a keresők számára, az élettelen sírokhoz lesz hasonlóvá.

3. Ítélkezés helyett együttérzés. A vallási előírások tehát értékesek, de csak akkor építenek, ha szeretettel gyakoroljuk azokat. „Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok” - vallja Szent Pál (1Kor 13,1). Szeretet nélkül a Szentírás tanításai elviselhetetlenül nehéz terhet jelentenek, amelyek inkább eltávolítják az embereket Istentől, mintsem közelebb vezetnék őket. Bizonyára én is ismerek olyan katolikusokat, akik a szabályokhoz, vallási előírásokhoz megrögzötten ragaszkodnak, de itt sajnos meg is állnak. A vallási gyakorlatok betartásával, esetleg túlteljesítésével tökéletes hívőknek tartják magukat, akiknek semmilyen változásra, növekedésre nincs már szükségük, hiszen „éppen elég jók” így is. Ezt a gondolkodásmódot ítéli el oly erőteljesen Jézus az írástudókban. Ő arra hív, hogy együttérző szeretettel forduljunk mindenki felé, ahelyett, hogy azt méricskélnénk: mennyire tud megfelelni vallási mércénknek. Így tett Jézus például a szamariai asszonnyal (Jn 4,5-29) vagy a a házasságtörő asszonnyal is (Jn 8,3-11). Szeretettel segítő kezét nyújtotta mindenkinek, aki arra vágyott, hogy jobb emberré váljon. Kövessük példáját!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, köszönöm neked ezt a tanításodat. Köszönöm, hogy felhívod a figyelmemet arra, hogy a szeretet nélküli vallásgyakorlás nem az életre, hanem a halálra vezet, nem épít, hanem pusztít. Nagyon kérlek Jézusom, hogy mindenek felett elsősorban a Te szeretetedet növeld a szívemben midig, amikor imádkozom.

Elhatározás:  Amikor elítélek valakit, végiggondolom, hogy milyen mentséget hozhatok fel a védelmében. Igyekszem őt Jézus irgalmas szemén keresztül nézni, és elmondok érte egy imát.