A törvény, amely megköt vagy szabaddá tesz
2021. október 12. Évközi huszonnyolcadik hét – kedd

Evangélium:
Lk 11,37-41
Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett.
Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”

Bevezető ima: Uram, Jézusom! Köszönöm a tanításokat, melyeket magas mérceként állítasz elém. Segíts, hogy ne megijesszenek elvárásaikkal, hanem a kihívást lássam bennük, amelyek a Te segítségeddel  tehozzád vezetnek közelebb napról-napra.

Kérés: Uram, Te nem csak a külsőségekben való megtérésre hívsz, hanem a szívem megtérésére, a mind nagyobb szeretetre. Add meg ezt nekem!

Elmélkedés:
1. A törvény nem önmagáért van. A farizeusok nagy hangsúlyt fektettek a mózesi törvény megtartására, annak utolsó vesszőjéig. Még ezen felül is sok egyéb előírásuk és hagyományuk volt. A törvények maradéktalan megtartása önelégültséghez vezetett, mert azt hitték, hogy jó úton járnak. Pedig tévedésben voltak. A mózesi törvény valóban arra szolgál, hogy megszabadítson a bűn hatalmától. De mihelyt az előírások megtartása öncélúvá válik, már nem közelebb, hanem távolabb vezet Istentől. A farizeusok hibájába mi magunk is beleeshetünk, hogyha felszínesen gyakoroljuk a hitünket. Óvakodjunk attól, hogy vallásgyakorlásunk előírások betartását jelentse! Akkor járunk a helyes úton, ha a szabályok csak útjelzőként szolgálnak számunkra az Istenhez vezető meredek vándorúton. De szívünkkel és elménkkel nem ragadunk le csupán ezek betartásán, hanem mindig ennél többet akarunk adni Istennek: egész lényünkkel keressük szüntelenül az Ő Igazságát és Szeretetét.

2. A második csapda. A másik csapda a másik véglet. Könnyű utat választunk azzal, hogy „ha a szívem a helyén van, nem kell aggódnom az előírások miatt”. Könnyelmű hozzáállásunk oda vezet, hogy felrúgjuk a törvényeket, amelyek végső soron szabadságunkat szolgálják. Pl. szabadság alatt nem megyek templomba, mert Isten tudja, hogy jó ember vagyok. Az igazság az, hogy szükségünk van a vasárnapi mise kegyelmeire ahhoz, hogy jó emberek legyünk. A tízparancsolat, a vasárnap megszentelése és más szokások az Egyházban Istenhez vezetnek minket. Megszabadítanak minket a találgatástól, hogy hogyan is kellene imádni Istent és szeretete szerint élni. Megadják a legszükségesebb útmutatásokat a helyes élethez.

3. A legfontosabb szabály.  „A szeretet sok bűnt eltakar”. (1 Pét 4,8) A szeretet parancsa a legfontosabb az előírások között. Jézus Márknál így válaszol a farizeusoknak: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” (Mk. 12.29-31) Soha ne feledkezzünk meg erről, hogy a szeretet parancsa a legerősebb, legfontosabb követelmény, amelyet Jézus is minden más előírás fölé helyezett. A szeretet pedig nem más, mint önmagunk önzetlen odaajándékozása másoknak. „Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, szeretném, hogy szívem mindig rád fókuszáljon. Szükségem van irányításodra, egyedül nem megy. Mondd, hogyan szeresselek? Hogyan szolgáljalak és dicsőítselek? Törvényeid hozzád vezetnek és szabaddá tesznek. Segíts belátnom, hogy kezed hozzád vezet!

Elhatározás: Ha van olyan előírás az Egyházban, amit nem értek vagy nem gyakorlok, megpróbálom megérteni és utánaolvasni, hogy miképpen segíti szabadságomat és Krisztussal való kapcsolatomat.