Isten mindent jobban tud
2018. október 7. Évközi huszonhetedik vasárnap

Evangélium:
Mk 10,2-16
Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”
Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Bevezető ima: Atyám, kezedbe helyezem a terveimet és elképzeléseimet. Gyakran a saját akaratom és vágyaim szerint igyekszem irányítani az életem eseményeit. Bocsáss meg a büszkeségemért! Tudom, hogy olyanná kell válnom előtted, mint egy gyermek.

Kérés: Szerető Atyám! Segíts, hogy sokkal jobban tudjak bízni benned!

Elmélkedés:
1. Az ember próbára teszi Istent. A mai evangéliumban a farizeusok próbára teszik Krisztust, és megkérdőjelezik Isten tervét. Néha milyen szégyellnivalóan büszkék tudunk lenni Istennel szemben! Ki vagyok én, hogy próbára teszem Istent? „Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést belátás nélküli beszédével? Övezd fel derekadat, mint férfihoz illik, én kérdezlek, te meg felelj nekem!” (Jób 38, 1-2) Egyedüli helyes válaszadásunk Jób válaszának elismétlése lehet: „Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem! Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna! Meg másodszor, de nem teszem többé.” (Jób 40, 4-5) 

2. Először fogadjam el Isten tervét, azután kérdezzek. Ha egy kérdést valóban alázatosan teszek fel Istennek, akkor Ő felfedi az igazságot türelemmel és szeretettel. Jól látható ez Zakariás és Szűz Mária példáján. Isten üzenete hasonló volt, az emberi reakciók azonban éppen ellentétesek. (vö. Lk 1,5-38) Zakariás, aki megtudja, hogy felesége, Erzsébet fogja megszülni az Úr előfutárát, azt válaszolja Isten angyalának: „Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és feleségem előrehaladott már napjaiban.” (Lk 1,18) Mária – ellentétben Zakariással – aki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Ő fogja megszülni a Megváltót, azonnal engedelmes lelkülettel tette fel kérdését: „Miképpen lesz, hiszen férfit nem ismerek? (Lk 1,34) Tehát nem kételkedett az angyal üzenetében, kérdésében már benne foglaltatik Isten tervének elfogadása. Zakariás hitetlensége miatt némasággal sújtatott, míg Mária mély bizalma jutalmaként a szűzi anyaság kegyelmében részesült.

3. Olyanokká válni, mint a gyermekek. Amit Krisztus nagyon szeret a gyermekekben, az az őszinteségük, az egyszerűségük és tisztaságuk. Ők nem csak az emberekkel, de Istennel szemben is így viselkednek. Isten gondviselésének kétségbevonása vagy megkérdőjelezése helyett örömmel elfogadnak mindent, egyszerű bizalomból. Én mennyire törekszem erre a viselkedésre? Észreveszem-e Isten gondviselését az életem eseményeiben? Megköszönöm-e neki mindazokat a kegyelmeket, melyeket bőségesen áraszt rám minden nap? Nem juthatok a mennyországba e nélkül a bizalom és alázat nélkül. Lehet, hogy még hosszú utat kell megtennem, míg elérem ezt a lelki gyermekséget, de nélkülözhetetlenül szükségem van rá! Ne sajnáljam az időt arra, hogy ezért a kegyelemért imádkozzak az Úrhoz.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts megváltoznom, hogy ne tartsam túl sokra magamat. Segíts, hogy mindig tudjam, hol a helyem a teremtés rendjében: soha ne feledkezzek meg arról, hogy Te teremtettél engem, és mindenben a Te szerető gondoskodásodtól függök. 

Elhatározás: A nap folyamán többször megállok egy kis időre, és megköszönök Istennek minden kegyelmet, melyekben az Ő gondviselő szeretetéből részesültem.