A csodák szemtanúi
2021. október 1.  Évközi huszonhatodik hét – péntek
a Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz szűz és egyháztanító

Evangélium:
Lk 10,13-16
Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

Bevezető ima: Uram, tudom, hogy most is velem vagy. Bízom barátságodban és szeretetedben. Segíts, hogy a mai imában túl tudjak lépni emberi gondolkodásom korlátain, hogy befogadhassam a Te üzenetedet a szívembe!

Kérés: Uram, segíts, hogy észrevegyem és különösen megbecsüljem mindazokat a csodálatos kegyelmeket, amelyekkel megajándékozol! Add, hogy a lehető legjobban használjam fel azokat a Te dicsőségedre!

Elmélkedés:
1. Vegyük észre Isten szeretetét! Ebben az evangéliumi szakaszban Jézus nagyon keményen megfeddi isteni csodáinak szemtanúit. Nem azért, mintha  hiányolta volna a személyének szóló elismerést - Ő soha nem kereste a saját dicsőségét, mint mi. Ezzel szemben egész életét feltette arra, hogy  az emberek felismerjék: a Mindenható Atya szerető és gondoskodó ölelésében tartja őket. Erről tanúskodnak az itt említett természetfeletti gyógyulások és szabadulások is. Isten mindenható, mindenkire kiterjedő szeretetét ma is, nekünk is meg akarja mutatni. Vajon én vágyom-e arra, hogy ezt megtapasztaljam? Vagy Jézus kortársaihoz hasonlóan inkább magamban bízok, és a problémáimat Isten segítsége nélkül akarom megoldani? Pedig a csodák tanúságot tesznek arról, hogy Isten minden követ meg akar mozgatni, csak hogy végre higgyünk az Ő mindent odaadó, természetfeletti gondoskodásában. Ő oly nagy szeretettel vágyik Mennyei Atyámként a segítségemre lenni!

2. Felismerni méltatlanságunkat. Jézus megtanítja nekünk, hogyan kell helyesen viszonyulnunk Isten csodáihoz: „már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot”. Nemcsak az a baj, amikor észre sem vesszük Isten segíteni akarását, hanem az is, amikor átesünk a ló túloldalára, és úgy gondoljuk: minden jó "jár" nekünk. Ekkor nem rendelkezünk helyes önismerettel: nem látjuk be, hogy bűnösségünk, az Istentől való távoljárásunk az, ami megakadályozza, hogy az Atya cselekedni tudjon az életünkben. Bűnbánatot kell tartanunk, hogy felismerjük: milyen irgalmasan hajol le hozzám, bűnöshöz az Atya, amikor megtisztel csodáival. Ezeket nem lehet kiérdemelni, mindig méltatlanok vagyunk a végtelenül szent és tiszta Isten szeretetére. Szent II. János Pálról írta egyik életrajzírója, hogy amikor közbenjárására csodás gyógyulások történtek, hosszasan imába mélyedt, és nagy alázattal dicsőítette Istent.

3. „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Krisztus e kijelentésében egy felelősségteljes küldetést közöl velünk: nem mindegy, hogy hogyan viselkedünk, és mikor mit teszünk. Mert Istent a mi életünkön keresztül fogják megítélni mások. Életünk egy el nem szalasztható lehetőség arra, hogy környezetünk minél jobban megismerhesse az Atya szeretetét. Jézus arra hív bennünket, követőit, hogy a lehetőségeinket minél jobban kihasználva, és az Atya isteni segítségével együttműködve megmutassuk másoknak Isten tulajdonságait. Milyen nagy méltóságra teremtett bennünket a mennyei Atya!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, segíts felismernem, hogy a Te engedelmességed volt a kapu ahhoz, hogy Isten nagy csodákat valósítson meg a Te közbenjárásodra. Segíts, hogy növekedjek az engedelmességben, és ezáltal egyre alkalmasabb közvetítője legyek az Atya szeretetének!

Elhatározás: Törekszem arra, hogy a saját vágyaimat háttérbe szorítva fogékonyabb legyek a Szentlélek sugallataira és indíttatásaira.