Aki a legkisebb, az a legnagyobb
2021. szeptember 27. Évközi huszonhatodik hét – hétfő
Páli Szent Vince áldozópap

Evangélium:
Lk 9,46-50
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Bevezető ima: Szentlélek, lelkem kedves vendége, tudom, hogy tőled kapok minden jó gondolatot és útmutatást. Engedd, hogy ebben az imádságban alázatosan tudjak hozzád közeledni! Segíts, hogy meghalljam, amikor szólsz hozzám! 

Kérés: Szentlélek Úristen! Kérlek, erősítsd bennem a gyermeki nyitottságot és természetes alázatot Mennyei Atyánk felé! Segíts, hogy meg akarjam hallani az Ő tanítását és tanácsait.

Elmélkedés:
1. Az „én vagyok az első” szindróma. Látjuk, hogy az apostolok szíve még nem volt Istenre hangolva. Ha nyitottak lettek volna az Úrra, akkor tudták volna, hogy soha nem a tekintély és az elismerés elnyeréséről, hanem mindig az alázatról és a szolgálatról tanított. Megkérdezhetnénk, hogy Jézus szavai miért nem hatoltak be az apostolok szívébe? Most kérdezzük meg magunktól is: mi hogyan állunk ezzel? Megeshet, hogy évről évre olvassuk és hallgatjuk ezt az evangéliumi szakaszt, és mégis újra és újra beleesünk a büszkeség bűnébe. Talán azt gondoljuk, hogy jobbak, rátermettebbek és szentebbek vagyunk másoknál. Mégsincs okunk büszkeségre, mert minden jó forrása Isten. Talentumainkat Ő adta nekünk ajándékba.

2. A kiszolgáltatottak. Jézus elmagyarázza, hogy miben áll a nagyság: a leggyengébbeket és a leginkább rászorulókat szolgálni az Ő nevében. Ehhez alázatos szív szükséges. Isten arra kér minket, hogy a tőle kapott talentumainkat ne csak saját érdekünkben használjuk, hanem ajándékozzunk általuk törődést és szeretetet azoknak, akik  – általában önhibájukon kívül – rossz anyagi vagy lelki körülmények között élnek. Őket jelképezi a törékeny, kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermek, akit Jézus magához ölel. Át kell tehát térnünk a saját elismertségünkért való harcról arra a szemléletre, hogy Isten egészen más értékrend alapján ítél meg minket. Merjünk „őrülten” szolgálni, és ez elnyeri majd Atyánk tetszését!

3. Ne ítélkezzünk elhamarkodottan! „Aki nincs ellenetek, az veletek van” – világosítja fel Jézus tanítványait. Emberi természetünkkel hajlamosak vagyunk arra, hogy be akarjuk biztosítani magunkat: olyanokkal szeretnénk körülvenni magunkat, akik mindenben hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és túl könnyen kirekesztünk mindenkit, aki nem fér bele a mi köreinkbe. Jézus szeretné átadni nekünk az ő irgalmas látásmódját – ahogyan Isten tekint minden gyermekére. Ő mindenkiben azt veszi észre, ami jó és értékes benne. Tudja, hogy senki nem mentes a hiányosságoktól és a hibáktól. De ezeken nem kirekesztéssel, hanem a másmilyen ember befogadásával, és türelmes, példaadó nevelésével lehet segíteni. Próbálok-e elfogadással tekinteni azokra, akik a legközelebb vannak hozzám?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add kegyelmedet, hogy az embereket és tetteiket a te szemeddel lássam! Tedd mércémet a te mércédhez hasonlóvá! Taníts meg, hogy a másik embert ne felszínesen ítéljem meg, hanem a szívét nézzem! 

Elhatározás: Amikor elítélek magamban valakit, bocsánatot kérek az Úrtól, és elmondok egy fohászt azért, aki felett ítélkeztem.