A királyi tisztviselő csodát kér
2020. március 23. Nagyböjt negyedik hete – hétfő

Jn 4, 43-54
Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, mégis, amikor Galileába ment, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is ott voltak. Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. Erre Jézus azt mondta neki: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!” A királyi tisztviselő erre azt felelte: „Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!” Jézus azt mondta neki: „Menj, a fiad él!” Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: „Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.” Megértette ebből az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „A fiad él.” Hitt ő és egész házanépe. Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.

Bevezető ima: Atyám, hittel, reménnyel és szeretettel jövök most eléd. Mindent megteszek, hogy figyelemmel és kegyelmed iránti nyitottsággal tudjak imádkozni.

Kérés: Uram adj nekem nagyobb hitet és állhatatosságot!

1. A prófétának nincs becsülete saját hazájában. Figyeljünk arra, ahogyan Szent János bevezeti Jézusnak ezt a mondatát: „Két nap múlva eltávozott onnan (Szamariából) Galileába. Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.” Ha Jézus tudta, hogy nem várja dicsőség őt Galileában, miért nem keresett másik helyet, ahol jobb fogadtatás várta volna? Jézus példát mutat nekünk: nem a dicsőség érdekli, hanem küldetésének teljesítése. Ő a legteljesebb mértékben próféta. Ő maga az Üzenet, amelyet az Atya küld a világ számára, és semmilyen személyes meggondolás nem tartja vissza küldetésének véghezvitelétől. Nekünk is elkötelezetteknek kell lennünk a saját küldetésünk iránt, dicsőségtől vagy megbecsüléstől függetlenül. Szándékaink tisztasága jó mércéje Krisztus iránti elköteleződésünknek.

2. Jelek és csodák. Visszaérkezve Galileába, az első kérés Jézus felé egy gyógyítás.

Persze megteszi a csodát, de emlékeztet arra, hogy az igazi hit nem jeleken és csodákon alapszik. Vajon miért? Elvégre csodák nélkül és a csodák csodája - Krisztus feltámadása - nélkül, hogyan tudnánk azt, hogy Jézus tényleg az Isten Fia? Amit Jézus kritizál az inkább az örökké elégedetlen vallásosság, amely az egyetlen Igaz Istent a látványos színházi jelenetekben keresi, és nem veszi észre a csendes, egyszerű jelenlétét, amelyben megmutatja magát. Mélyebb hittel megláthatjuk Istent mindenben, ami körül vesz minket. A gyönyörű naplemente – nem Isten teremtő erejének megnyilatkozása? Egy nem remélt bocsánatkérés – nem a kegyelem műve? Egy segítő kéz, amelyet éppen akkor nyújtanak felénk, amikor a legnagyobb szükségünk van rá …– nem Krisztus az? Az ember, akinek nincs szüksége jelekre és csodákra az a személy, aki sokkal több jelet és csodát vesz észre – Isten mindennapi, szerető jelenlétét.

3. „Hitt ő és egész házanépe.” Nincs „saját” kegyelem, ami csak Jézust és engem érint. Mindennek az a rendeltetése, hogy az egyénin túlmutasson és építse Krisztus misztikus testét. A királyi helytartó megkapta a csodát, amit kért, de most, hogy a fia újra munkaképes lett, nem térhetett vissza minden a megszokott kerékvágása. A gyógyulás, valami ennél sokkal nagyobbra adott alkalmat: „Hitt ő és egész házanépe.” A kegyelem tehát sok gyümölcsöt termett. Eleinte az Úr a megbecsülés hiányát említette, amelyet a saját hazájában kellett elviselnie. Egy egész családnak a megtérése azonban bizonyítja, hogy a megbecsülés feláldozása valami sokkal nagyobbat hordoz magában: a lelkek megmentését.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, mekkora örömmel tölthetett el téged ennek a családnak a megtérése. A hitük a kegyelmed hatékonyságának bizonyítéka volt. Segíts, hogy nagyobb hittel vegyelek észre téged az élet kis és nagy dolgaiban, és hogy másokat is közelebb vigyek hozzád.

Elhatározás: A királyi helytartóhoz hasonlóan, segíteni szeretném a családomat, hogy nagyobb hittel forduljanak hozzád. Egy családi étkezésnél, vagy telefonbeszélgetésben előhozok egy lelki témát és megpróbálom ezt a hit szempontjából megközelíteni.