Isten szolgáinak szolgája
2021. szeptember 19. Évközi huszonötödik vasárnap

Evangélium:
Mk 9, 30-37
Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Bevezető ima: Uram, taníts, hogy igazán tudjak szeretni a szolgálat által, és így követhesselek téged az önfeláldozásban! Segíts, hogy ne tartsam magamat olyan fontosnak; legyőzzem önzésemet, hogy másokat tudjak szolgálni az irántad érzett szeretetből!

Elmélkedés:
1. A prófétai jövendölés Jézus azért jött e világra, hogy meghaljon a mi bűneinkért és az egész világ bűneiért. Itt kinyilvánítja, hogy hamarosan szenvedni fog, hiszen éppen ezért jött, hogy magát áldozatként átadja az Atyának és bűneink terhét magára vállalja. Ez a szolgálat leghatalmasabb tette: életét adta barátaiért. Jézus nyugodt szívvel fogadja az Atya akaratát, és megpróbálja felkészíteni apostolait az elkövetkezendő időszakra. De az apostolok szíve még nem kész arra, hogy megértsék tanítását. Élvezik a Jézussal töltött időt, és nem képesek felismerni a tervet, hogy Jézusnak szenvedéssel kell megmentenie a világot, és minket kiengesztelni az Atyával. Nem fogják fel, hogy Jézus ilyen módon akarja szeretetét kinyilvánítani.

2. „Miről beszélgettetek az úton?” Nagyon gyakran megesik, hogy Krisztus közelében akarunk lenni, de egyidejűleg megtapasztaljuk, hogy mennyire eluralkodik rajtunk önzésünk és én-központúságunk. Az apostolokat Jézus rajtakapta, hogy azon vitatkoznak: ki közülük a legnagyobb. Még volt mit tanulniuk, hogy olyanok legyenek, mint Krisztus: magunkat a másikért föláldozni, és semmit sem a saját javunkért tenni. „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn12,24). Milyen gyakran kell magunkat erre a lényegi igazságra újra és újra figyelmeztetni, és újra és újra gyakorolnunk a meghalást önmagunknak Krisztus követése során! Milyen gyakran vagyunk önzőek!

3. Mindenkinek a szolgája Egy igaz keresztény legyen minden ember szolgája; legyen meg benne az alázat, az egyszerűség, a lemondás és a szeretet erénye. Krisztus ebben a legtökéletesebb példát mutatta nekünk, amikor elhagyta a mennyországot, hogy emberként jöjjön közénk, és megváltson minket. Megmutatta nekünk, hogyan kell szeretni, amikor megmosta tanítványai lábát; azokét, akik később elhagyták, és Júdás lábát, aki elárulta Őt. Milyen nehéz a szolgálat és a nagylelkűség szellemében megingathatatlanul élni! Csak akkor lehetséges, ha az imádságban mély tapasztalatokat szerzünk Isten irántunk való személyes szeretetéről – amint Jézus is egészen bizonyos volt az Atya iránta való szeretetében. Imádkozzunk gyakran az Oltáriszentség előtt, ahol a legjobban tudjuk ezt megtapasztalni! Isten szeretetéről megbizonyosodva pedig naponta többször is kérjük Isten kegyelmét, hogy munkálja ki az Ő szeretetét  bennünk is.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, taníts meg arra, hogy ne aggódjak önmagam és a fontosnak tartott dolgaim miatt! Segíts, hogy örömre leljek az adakozásban, és segíts terjesztenem szeretetedet, amit elhoztál erre a földre! Úgy akarom testvéreimet szolgálni, ahogyan te tetted: egészen a hősies önfeláldozásig. Segíts hinnem ebben az igazságban: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.” ( Mt 16,25)

Elhatározás: Át fogom gondolni ma a lelkiismeretvizsgálat során, hogy kapcsolataimban nem vagyok-e én-központú és önző, ahelyett, hogy a felebaráti szeretet és szolgálat lelkülete szerint élnék. Kérem Isten kegyelmét, hogy formálja újjá a szívemet az ő Szent Szíve szerint.