Nem összeroppant, erősebbé tesz
2020. március 22. Nagyböjt negyedik vasárnapja

Jn 9, 1-41
Abban az időben: Amikor Jézus továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: „Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus azt felelte: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: „Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!” Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: „Nem ő az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták: „Ő az.” Mások így szóltak: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Azt felelte: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: „Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.” Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.” Azok megkérdezték tőle: „Hol van ő?” Ő azt felelte: „Nem tudom.” Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: „Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.” Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!” Mások azt mondták: „Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?” És szakadás támadt köztük. Erre ismét megkérdezték a vaktól: „Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?” Ő pedig azt felelte: „Próféta!” A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. Megkérdezték őket: „A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?” A szülei azt felelték: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.” Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Ő azt felelte: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.” Erre megkérdezték tőle: „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” Az azt felelte nekik: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?” Erre megátkozták őt, és azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.” Az ember erre azt felelte: „Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Azok azt felelték neki: „Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?” És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Az így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus azt mondta neki: „Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.” Erre az így szólt: „Hiszek Uram!” És leborult előtte. Akkor Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus ezt válaszolta: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: „Látunk.” Ezért megmarad a bűnötök.”

Bevezető ima: Atyám, most eléd jövök, mint a vakon született ember. A Te kegyelmed alárendeltje vagyok. Engedd, hogy megmutathassam irántad való szeretetemet, és nyitott legyek a kegyelmekre, amelyeket adni akarsz nekem az elmélkedés alatt.

Kérés: Uram, add, hogy növekedjen a hitem minden megpróbáltatás idején!

1. Kit terhel felelősség? Egy ónkupát rázogató vakon született ember, aki kiabálja „Alamizsnát a szegénynek!” – minden, csak lenyűgöző látvány nem. Sokan szánalomból bedobnak egy-egy pénzérmét a poharába és gondolják: „Szegény ördög, mennyi bűne lehet.” Az apostolok, bár Jézusnak sok példabeszédét hallották már az irgalmasságról, mégis amolyan „szerencsétlenséggel kevert isteni büntetés” – szemlélettel néznek az emberre. Egy elhamarkodott ítélkezést megelőzendő, másik lehetőséget vetnek fel: lehet, hogy a szülei voltak bűnösök. Az apostolokat sokszor éri a kritika, hogy lassú felfogásúak voltak, de tulajdonképpen egy tükröt tartanak elénk, amely magunk felé irányítja ezt a kritikát. Hányszor kezdünk el tépelődni azon, hogy Isten valóban szeret-e minket, főleg, ha valami rossz történik velünk, és öklünket rázva zúgolódunk, „Istent nem érdekli, hogy mi lesz velem.” Jézus válasza erre a hitetlenségre éppen olyan kemény, mint amilyen vigasztaló: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.”

2. A megpróbáltatás növeli a hitet! Az isteni büntetés tehát nem oka az ember vakságnak. A vakság itt isteni küldetés. Hogyan mutatkozhat meg általa Isten műve? Ha pusztán a gyógyulás jelentené Isten nagy tettét, amit ezzel az emberrel véghezvisz, akkor a történet ott, a Síloe tavánál véget is érne azzal, hogy visszanyeri látását. Az evangélista azonban folytatja. A vakon született ember egyszerű élete eléggé megbonyolódik. Ahelyett, hogy együtt-örülő barátokkal, családdal találkozna, inkább szembe találja magát velük. A megpróbáltatás nehéz; a farizeusok rosszindulata tapintható. Mégis az ember következetes marad Jézusba vetett hitében. Tulajdonképpen minden támadás, amely hitelességét érte, valamint szülei távolságtartása közelebb és közelebb viszi őt Jézushoz. Ez meglátszik abban, ahogyan Jézusról vélekedik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak…”, „Próféta!”, „Hiszek URAM!”. „Emberből” „próféta”, majd „Uram” lesz: ez az Isten műve, amely átsugárzik ezen az eredménytelennek tűnő apostolon! Nézzünk rá a saját életünk eseményeire, amelyek erőpróbái a hitünknek. Képesek vagyunk-e mi is, a vakon született emberhez hasonlóan, visszafordítani az események kimenetelét és jó alkalomként felhasználni arra, hogy növekedjen a hitünk általa? Tudnánk-e jobb tanúságtevői lenni Jézusnak?

3. És leborult előtte. A hit, nemcsak a megpróbáltatás által növekedhet. Néha ugrásszerűen is erősebb lehet. Az Újszövetségben sehol nincs leírva, hogy a feltámadás előtt, valaki is dicsőítette volna Jézust: „És leborult előtte.” A valaha vak embert, most elkápráztató fény tölti el: Jézus az Úr, Jézus az Isten! Ez az ajándék olyan nagy, olyan csodálatos, hogy innen már nincs visszaút. Ezt az embert kidobják a zsinagógából, amely abban az időben, a zsidó kultúrában egyenlő volt egy morális halálra ítéléssel; nem lehetett kapcsolata az emberekkel, nem volt személy többé. És mégsem bánja meg. A lelki igazságra ébredés, Jézus kilétének igazsága, többet ér minden áldozatnál.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, szeretnék a kedvedben járni egész életemben. Segíts felismernem, hogy Isten művét akarod véghezvinni rajtam keresztül. Sokszor lassan fogom fel, hogy mi a jó abban, ha megpróbáltatásokkal találkozom. De tudom, hogy a Te segítségeddel a tanúd lehetek. Add, hogy a vakságából meggyógyított emberrel együtt kiáltsam: „Hiszek, Uram!”

Elhatározás: A mai napon, amikor megpróbáltatással, nehézséggel találkozom, megpróbálom egy, az eddiginél erősebb hittel fogadni azt. Segítem magatartásommal a járvány leküzdését.