Engedelmeskedni a parancsoknak
2021. szeptember 13. Évközi huszonnegyedik hét – hétfő
Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító

Evangélium:
Lk 7,1-10
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: »Jöjj ide!« – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: »Tedd meg ezt!« – akkor megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.

Bevezető ima: Uram, Te vagy az én Istenem, én pedig a teremtményed. Hiszem, hogy hatalmad van felettem, ahogy minden teremtményed felett. Hiszek jóságodban és erődben. Ha a semmiből létre tudsz hívni, akkor hiszem, hogy gyógyítani tudod a már létezőt. Szeretlek, Uram, mert Te előbb szerettél engem. Szereteted mindenkinek szól.

Kérés: Uram, növeld szeretetemet embertársaim felé!

Elmélkedés:
1. „Elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg szolgáját.” Ez a pogány százados őszintén a szolgája javát keresi. A szíve megesett ezen a szerencsétlen betegen, és gondját viselte - inkább fiaként, mintsem szolgaként bánt vele. Bár valószínűleg hitetlen volt, mégis felismerte lelkiismeretében a szeretet szólítását. Én keresztényként képes vagyok-e ilyen együttérzést érezni a bajbajotott embertársaim iránt? Szoktam-e közbenjárni másokért? A Katekizmus így tanít: „Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, aki őt mindig arra szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat. Mindenkinek követnie kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról.” (KEK 1706)

2. „Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” A szeretet alázatot kíván. Nem szerethetek, ha magamat többre tartom másoknál. Talán bizonyos helyzeteket erőmön felülinek találok, és Istenhez kiáltok. De vajon közbenjáró imám hatékony-e? A kérdés ez: vajon úgy bánok-e Istennel, mint „szolgával”, akinek válaszolnia kell kéréseimre, vagy pedig alázatosan Uramnak tekintem Őt, aki végtelenül nagyobb és irgalmasabb, mint én, aki a jóság forrása, és aki képes meggyógyítani engem és másokat. A százados nem gondolta, hogy személyes érdemei méltóvá teszik őt a meghallgatásra. Bizalmát Isten erejébe és jóságába vetette, nem pedig saját erejébe. A Katekizmus így tanít: „Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez vagy a szükséges javak kérése Istentől.” (KEK 2559) Vajon honnan beszélünk, amikor imádkozunk? Saját gőgünk és akaratunk magasából, vagy az alázatos és töredelmes szív mélységeiből (vö: Zsolt 130,1)? Aki magát megalázza, az fölmagasztaltatik. Az alázat az imádság alapja. „Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk” (Róm 8,26). „Az alázatosság fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándékát: az ember Isten koldusa.” (KEK 2559)

3. „Bizony, mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!” A szeretet a jónak engedelmeskedik. A százados hitt a hatalomban. Akaratunkba természetszerűen az van beoltva, hogy a jóra vágyjunk. Az engedelmességnek jó gyümölcsei vannak. Aki tudja, hogyan engedelmeskedjen, az erkölcsileg fölényben van. A százados ugyanúgy tudhatott jót parancsolni, ahogyan alávetette magát az Úr Jézusnak. Vajon az én életem is tükrözi ezt az összefüggést? Lelkiismeretemhez való hűségem erkölcsi tekintélyt ad számomra mások előtt. A szabad akaratnak köszönhetően minden egyes ember rendelkezik önmaga fölött. Az emberi szabadság az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés ereje. „A szabadság akkor éri el a tökéletességét, amikor Istenre, a mi boldogságunkra irányul.” (KEK 1731)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Segíts, hogy állhatatos hittel, hitelesen éljek, és mély szeretet alakuljon ki bennem embertársaim iránt. Segíts, hogy úgy használhassam szabadságomat, mint akinek erkölcsi hatalmában áll mindig a jót választani: Istent és felebarátaimat szeretni. Soha ne engedj kételkedni abban, hogy meg akarod áldani és menteni azokat a lelkeket, akikért véredet ontottad.

Elhatározás: Tudatosan keresem az alkalmat, hogy egy szükséget szenvedőnek segítséget nyújtsak.