Megismerni az Urat
2021. szeptember 12. Évközi huszonnegyedik vasárnap

Evangélium:
Mk 8,27-35
Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.

Bevezető ima: Mindenható Atyánk, hiszem, hogy jelen vagy itt velem. Segíts, hogy imámat áthassa közelséged, kegyelmedben bízzak és szeresselek mindenért, amit értem tettél!

Kérés: Uram, Jézus, segíts, hogy felismerjem igazi nagyságodat, nehogy kísértésbe essek, és eltávolodjak tőled!

Elmélkedés:
1. Nehéz kérdés. Jézus hirtelenjében ezt kérdezi az apostoloktól: „Kinek tartanak engem az emberek?” Jézus valóban azt szeretné tudni, hogy mit gondolnak az apostolok róla. Egy sokkal mélyebb kérdéshez vezeti őket. Az első kérdés: „Kinek tartanak engem az emberek?” gondolkodásra késztet, és könnyű a válasz, mindannyian válaszolnak. A második kérdés többre késztet, önvizsgálatra hív, mutatja, hogy Krisztus közelsége mindig követel, de életben is tart. Csak Péternek van bátorsága válaszolni. Ahogyan az apostolokat az evangéliumban, bennünket is lelki utazásunk során Jézus bármikor meglepetésszerű önvizsgálatra hívhat, amikor végig kell gondolnunk, ki is Ő a számunkra valójában.

2. Jézus mércéjével mérni. Csak úgy, mint az apostoloknak az evangéliumban, egyre többet mutat magából nekünk is Jézus, ahogyan közelebb kerülünk hozzá. Amint az apostolok elfogadják, hogy Jézus a Megváltó, meg kell tudniuk, hogy milyen Messiás Ő. Félreértelmezések keringenek róla, mind meglehetősen emberi oldalról. Nem Ő a felszabadító a rómaiak uralma alól, nem Ő teszi az életet könnyűvé. Ő sokkal inkább az emberi személy megváltója. Nem bizonytalan körvonalakkal, hanem egyértelműen kijelenti Péternek és az apostoloknak, hogy a Megváltónak szenvednie kell, kínszenvedés és visszautasítás lesz az osztályrésze.

3. Kötelék Jézushoz a kereszt által. Péter azt hitte, hogy Jézus kedvére tesz azzal, hogy megpróbálja eltántorítani a szenvedéstől, amit Ő megjövendölt. Mégis, élete legmeglepőbb pillanatát éli át. A jó szándékú, ám teljesen téves megjegyzése a legkeményebb válaszra készteti az Urat: „Távozz tőlem sátán!” Nemcsak hogy azt teszi Jézus egyértelművé, hogy az apostolok ne térjenek le a helyes útról, hanem az Ő nyomain kell haladniuk. Az út a megváltás felé mindenképpen a kereszt szenvedésén vezet keresztül. De aki a szenvedésben is hűséges Istenhez, az megtapasztalja azt a mindent felülmúló lelki vigasztalást, amely Jézust is megtartotta a kereszthordozásban a kálvárián.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, segíts, hogy mindennél jobban szeresselek, és kész legyek arra, hogy kövesselek téged, jelentsen ez bármilyen áldozatot vagy szenvedést!

Elhatározás: A mai nap nehézségeit törekszem Jézus hitével viselni.