Másokat a mennybe vezetni
2021. szeptember 10. Évközi huszonharmadik hét – péntek

Evangélium:
Lk 6,39-42
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: »Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát«, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”

Bevezető ima: Uram, köszönöm ezt az időt, amit veled tölthetek! Tudom, hogy itt vagy velem, és soha nem vagyok egyedül. Növeld szeretetedbe vetett hitemet: vésd mélyen a szívembe, hogy napról napra jobban szerethesselek!

Kérés: Uram, segíts, hogy alázatosabb legyek!

Elmélkedés:
1. Vakvezető. Jézus egy költői kérdést tesz fel a tömegnek: „Vajon vezethet-e vak világtalant?” Nyilvánvaló, hogy a vezetőnek látnia kell. Ha másokat akarunk elvezetni Isten országába, akkor Jézus az Út. Ő az egyetlen, aki az Atyától jött, Ő ismeri az utat. Ha Jézus apostolaiként akarunk élni, akkor először is magunkat kell fejlesztenünk, hogy  minél jobban lássuk Isten igazságát. Másokat csak annyira tudunk közel vezetni Istenhez, ahol mi tartunk. Alázatosnak és nyitottnak kell lennünk, és nagyon közel kell maradnunk az Egyházhoz, melyet Krisztus alapított. Minél fontosabbnak tarjuk az imát, annál előbbre tudunk haladni ezen az úton.

2. Tanítványok. Jézus hangsúlyozza, hogy a tanítvány nem tarthatja többre magát mesterénél. A mi mesterünk az Egyház, az Evangélium és a Szentlélek. Mindháromra szükségünk van ahhoz, hogy ezen a nagy kihívást jelenő úton valóban jó irányban tudjunk haladni. Krisztus nem csak azért alapította meg az Egyházat, hogy tanítását továbbadja, hanem megajándékozta azt a Szentlélekkel, aki az idők folyamán megvédte az eltévelyedéstől. Tehát, ha mi tanítunk, a mi bizonyosságunknak azon kell nyugodnia, hogy az Egyházzal egységben fáradozunk, és arra törekszünk, hogy kövessük tanításait. A tanulás egy életen át tartó folyamat, és nekünk magunknak is élő kapcsolatban kell lennünk a Szentlélekkel ahhoz, hogy az Egyház tanításait valóban a szívünkkel legyünk képesek befogadni.

3. Óvakodjunk a büszkeségtől. Az evangelizáció önmagunkkal kezdődik. Úgy tűnik, hogy sokkal könnyebben rájövünk mások hibáira, mint a sajátunkra. Mások hibái nagyon idegesíthetnek minket, pedig lehet, hogy mi ugyanolyan vagy akár még súlyosabb hibákat követünk el. Először őszintén szembe kell nézni magunkkal – alázatosan – azután sokat kell dolgoznunk azon, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlítsunk. Minél jobban engedjük, hogy Isten kegyelmei formáljanak minket, annál inkább képesek leszünk másokon segíteni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts rajtam, mert büszke ember vagyok. Könnyen úrrá lesznek rajtam saját elképzeléseim, szükségleteim és vágyaim. Magamat mások elé helyezem. Nagyon bánt mások kritikája, és nem szeretem, ha az emberek megpróbálják megmondani, hogy mit tegyek. Ugyanakkor én könnyen kritizálom a felebarátaimat. Segíts, hogy felhagyjak ezzel a kritikus hozzáállással, mások megítélésével, melyet mindenki irányába gyakorlok, kivéve magamat. Segíts, hogy észrevegyem magamban azokat a hibákat, melyekben meg kell változnom! Adj nekem bátorságot, hogy merjek szembenézni önmagammal, mielőtt másokat kritizálnék!

Elhatározás: Megvizsgálom, milyen konkrét hibáim vannak, amik akadályoznak az alázatosságban való növekedésben. Kérem Isten kegyelmét ahhoz, hogy változni tudjak bennük.