Ki vagyok én, hogy az én Uram jön hozzám?
2021. szeptember 8. Évközi huszonharmadik hét – szerda
Szűz Mária születése (Kisboldogasszony)

Evangélium:
Mt 1,1-16; 18-23
Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája:
Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm, Eszrómnak Árám, Árámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszón, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Ruttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámósz, Ámósznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
*
Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”

Bevezető ima: Uram, köszönöm neked a hit ajándékát! Tudom, hogy az én hitem előfeltétele, hogy előttem sokan mások is hittek – gyakran igen magas árért. Imám kezdetén hitem családfájára tekintek, és emlékezem mindazokra, akik továbbadták a hitüket nekem. Összekötő kapocs akarok lenni a hit láncolatában más lelkek számára, amelyhez e mai imában különösen is kérem a Te kegyelmedet.

Kérés: Uram, Jézus! Segíts alázatosnak lennem, hogy Szűz Máriához hasonlóan mindig igent tudjak mondani arra, ami a Te akaratod az életemben!

Elmélkedés:
1. Isten velünk van. A mai bibliai szakasz Krisztus titokzatos megtestesüléséről számol be. Miért akart Isten egy lenni közülünk? A családfájában található ősök nem voltak hibátlanok, sok gyengeséggel is rendelkeztek. Miért fogad el és tesz a magáévá Isten olyasmit, ami hibás és ily nagyon tökéletlen? Miért tisztít meg, gyógyít és emel fel minket, és azt, amit neki nyújtunk? Miért veszi magára származásomat, személyes történetemet – jót és rosszat egyaránt – és formálja megváltástörténetté számunkra? Miért teszi ezt folyamatosan, most is? Isten mindig ezt kérdezi: Mit tehetek még többet a népemért?

2. Áldott vagy te és méhednek gyümölcse. Joachim és Anna, Mária szülei olyan házasságot éltek, melynek nem lett látható gyümölcse, meddő volt. Az elbeszélések szerint Joachim egy birkanyájat követve – meddőségük feletti bánatában – hosszú időre a vadonba ment, és sokáig nem tért vissza feleségéhez. Feltehetőleg a sivatagban kapott természetfeletti üzenetet, hogy gyermeke születik. Amikor Joachim visszatért feleségéhez Bethesdába, tele volt lelkesedéssel. Anna pedig várandós lett, és megszülte Máriát, aki bűn nélkül született. Isten ahhoz nyúl hozzá, ami emberi szemmel nézve meddő, és egy mesterművet alkot: a szeplőtelen fogantatást. Ő felemeli az elesetteket. Mi lehet a terve az én életemmel? Hol van az én helyem az üdvtörténetben?

3. Történjék a te igéd szerint. Joachim és Anna a gyermek Máriát Isten ajándékának tekintették, akár csak Hanna és Elkana a gyermeküket, Sámuelt (vö. 1 Sám 1,27-28). Amint Hanna és Elkana is tették, ugyanúgy ők is Istennek szentelték gyermeküket. Elmesélték neki születésének különös körülményeit, és Mária, amint növekedett, magáévá tette ezt az Istennek való felajánlást, és mindent, ami megtörtént, a szívébe zárta. Isten kegyelme pedig mindvégig megtartotta őt abban az eredeti tisztaságban, amelyben fogantatott. Mária egész életében kész volt az együttműködésre; akarata szíve tisztasága miatt teljesen egybeolvadt Ura, Istene akaratával. Ezért tudott alázatos igennel válaszolni az angyalnak, amikor elérkezett Isten Fia fogantatásának pillanata. Mindez nem Mária érdeme volt – bár szükséges volt hozzá az ő folyamatos együttműködése –, a történet főszereplője az isteni kegyelem. Ne fáradjak bele soha abba, hogy Isten megszentelő kegyelmét elkérjem önmagam és szeretteim számára! Vágyjak bizalommal és alázattal járni az Istennel való együttműködés meglepetésekkel és örömökkel teli útján!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts mindennap, hogy megemlékezzek minden jóról, amit nekem és családomnak adtál! Add, hogy felismerjem műveidet és gondoskodásodat! Tudom, hogy százféleképpen sietsz segítségemre. Kérlek, adj világosságot, hogy ezt észrevegyem, és hálából minden erőmmel akaratodat teljesítsem! 

Elhatározás: Megújult hittel és reménnyel tekintek életemre és munkámra, és igyekszem kérni Isten kegyelmét a leghétköznapibb helyzetekben is.