Az alázatosak felmagasztaltatnak
2020. március 21. Nagyböjt harmadik hete – szombat

Lk 18,9-14
Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”

Bevezető ima: Uram, úgy szeretnék eléd jönni, amilyen tényleg vagyok. Jobban ismersz engem, mint ahogy én ismerem magamat. Neked adom a lelki életem jó, rossz és nagyon csúnya részeit is. A Te kegyelmed nélkül nem tudok olyanná válni, mint amilyennek látni szeretnél. Uram, tőled függök egészen. Teljes szívemből hiszem, hogy Te mindig itt leszel velem.

Kérés: „Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek!”

1. A farizeus szíve. Ebben a részben Jézusnak nagyon makacs férfival van dolga. A farizeus csak magában bízik, önelégült és megvet másokat. Összességében nagyon büszke. Szinte lehetetlen Jézus számára, hogy megtörje ezt a szívet és megnyissa az evangélium üzenetére.
Jézus és egy gőgős lélek nem válhatnak eggyé, épp úgy, ahogy a nem tud összekeveredni a víz az olajjal és a világosság a sötétséggel. Jézus mond nekik egy példabeszédet, hogy meghódítsa büszkeségüket: „Aki magát megalázza, felmagasztalják.” Minden bizonnyal mi is tele vagyunk olyan bűnökkel, amelyek miatt nehezen jutnak el szívünkhöz Jézus szavai. Az lehet orvosság lelkünk gyógyulásához, ha alázattal kérjük Őt: „Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek.”

2. Egy apostol szíve. Krisztus tudja, hogy a büszkeség mindig megpróbál beszivárogni a szívünkbe. Tudja, hogy ez késztet minket arra, hogy magunkban bízzuk és felülbíráljuk az Ő tervét. Figyelembe veszi, hogy e miatt vagyunk önelégültek és érezzük magunkat méltónak arra, hogy mások felett ítéletet mondjunk. Ha végignézünk az életünkön, akkor láthatjuk, hogy a mi Urunknak bizony néha alázatra kell minket tanítani. Ezek a leckék sokszor nagyon fájdalmasak, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy lelkileg növekedjünk. Péter is beleesett ugyanebbe a hibába az utolsó vacsorán, amikor azt mondta Jézusnak: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.”(Jn 13,8), majd később: „Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni” (Lk 22,33). De Péter alázattal szembenézett mindazzal, amit elkövetett, megbánta gyengeségét, megtanulta a leckét és ezért Ő lehetett az Egyház alappillére.

3. Mária szíve. Mária példája teljesen más. Számtalanszor megalázta magát élete folyamán és most a világmindenség királynőjeként és Isten Anyjaként felmagasztalva a Mennyországból védelmez minket. Gábriel arkangyal látogatásakor elmondta neki hivatását, miszerint ő fog életet adni a világ Megváltójának. Ő a következőket válaszolta: „Legyen nekem a Te igéd szerint” (Lk 1,38) Nem kezdett el gőgösen elégedetlenkedni, hogy miért pont őt választotta ki Isten, hanem növekedett az alázatban. Az apostolok félelemtől vezérelve elmenekültek a kereszt tövéből, de Mária mindvégig ott volt Fiával. Pünkösd után látta, hogy miként bővül az Egyház, és terjed az apostolok híre az emberek között és mindvégig tisztában volt kötelességével, hogy imáiban folyamatosan támogassa a korai Egyházat.

Beszélgetés Krisztussal: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas és Szent az Ő neve”. (Lk 1,46-49)

Elhatározás: Ma, vagy valamikor a nagyböjt ideje alatt komoly lelkiismeret-vizsgálatot végzek ,hogy mélyen meg tudjam tapasztalni Isten végtelen irgalmát. Ha a körülmények újra lehetővé teszik, elmegyek gyónni.