Nyílj meg!
2021. szeptember 5. Évközi huszonharmadik vasárnap

Evangélium:
Mk 7,31-37
Abban az időben: Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő siketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: A siketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”

Bevezető ima: Uram Jézus, most újra együtt vagyunk az imában. Akkor is, ha nem láthatlak éppen téged, hiszem, hogy itt vagy velem, és kész vagy meghallgatni engem, és beszélni velem. Jelenléted ad nekem reményt, mert Te mindenható vagy, Te teremtetted az eget és a földet. Te vagy életemben minden jónak a forrása. Semmi sem történik tudtod és beleegyezésed nélkül. A reménység vezet engem a szeretetre. Szeretnék lélekben egyesülni veled és isteni akaratoddal. Uram, azt akarom, hogy ezzel az elmélkedéssel is egy lépéssel közelebb kerüljek hozzád.

Kérés: Uram, nyisd meg lelkemet és értelmemet, hogy világosan meghalljam szavadat, és azt meggyőzően is adjam tovább!

Elmélkedés:
1. El a tömegből. Miért vezeti ki Jézus a süketnéma embert a tömegből? Szeretne vele egyedül lenni, távol a tömeg nyüzsgő lármájától. Jézus szeretne nyugodtan beszélni ezzel az emberrel. Engem is meghív Jézus, hogy visszavonuljunk együtt a tömegtől, az élet nyugtalanságától és zsivajától, el az emberektől, el minden olyan dologtól, ami elvonhatja figyelmemet. Mindezt azért teszi, hogy nyugodtan imádkozhassak. Jézus meghív, hogy kettesben legyek vele, mert így tud a lelkembe jönni, így tud engem meggyógyítani és minden akadályt elhárítani a lelkemből, amelyek távol tartanak engem attól, hogy megosszam másokkal is az Ő szeretetét és igazságát.

2. Lelki gyógyulás. Az evangéliumokban gyakran előfordul, hogy Jézus csupán egyetlen szóval tesz csodát. Azonban olykor arról is olvashatunk – mint itt is – hogy egy fizikai cselekedet által történik meg a csoda. Jézus a süketnéma fülébe dugja az ujját, és nyálával érinti meg a nyelvét. Mit is gondoljunk mi erről? Mit tanulhatunk ebből? Gyakran a mi gyógyulásunkhoz is fizikai törekvésnek kellene társulnia, valamit tenni kellene. Mi emberek nem tisztán szellemi lények vagyunk, testből és lélekből vagyunk teremtve, amelyek szoros összeköttetésben vannak. Nagyon fontos szerepe van a testünknek is. Az imádságnál letérdelünk, amikor az Oltáriszentség jelenlétébe lépünk. Szentírást olvasunk. Mindezeket a testi és lelki cselekvéseket együtt azért tesszük, hogy teljes valónk – testünk és lelkünk – meggyógyuljon a bűntől és közelebb kerüljünk Krisztushoz.

3. Világos beszéd. Ennek a Krisztussal való találkozásnak a gyümölcse, és az Ő cselekedeteinek az eredménye a világos és nyílt beszéd. A tökéletlenség ködében felfénylik, ahogy a süketnéma az igazság és világosság erejével megszólal. Annyira tisztán, hogy a jelenlévők mind elcsodálkoznak. Amikor valóban Krisztussal találkozom, eloszlik értelmemből és beszédemből a zavaros köd. Akkor szavaimból és tetteimből úgy fog sugározni Isten igazsága, hogy az emberek is elcsodálkoznak majd.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, szeretnék tanítványod lenni. Szeretném, ha életemen átvilágítana szereteted és igazságod. Nyisd meg értelmemet, hogy felismerjem igazságod valóságát! Tanítsd szívemet, hogy olyan tiszta szeretettel tudjak szeretni, amely a körülöttem élők szívébe is átsugárzik! Vezess engem egy nyugodt helyre! Segíts, hogy valóban meg tudjam tenni azokat a lépéseket, amelyekre szükségem van ahhoz, hogy végbemenjen bennem is a Te átalakító csodád!

Elhatározás: Ma azon fogok fáradozni, hogy időt tudjak szakítani a csendes imádságra, távol minden zajtól.