Aki téged hall, engem hall
2021. augusztus 30. Évközi huszonkettedik hét – hétfő 

Evangélium:
Lk 4,16-30
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta:
„Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Bevezető ima: Uram, szeretlek téged, és köszönök mindent, amit értem tettél! Nem akarok elvárni tőled ebben az imában semmit, ami csak az én elképzelésem és követelésem Isten felé. Tegyél velem pontosan azt, ami Atyád akarata szerint való! Imámban most különösen is a jó ima kegyelmét kérem.

Kérés: Uram, térj be lelkem házába, és segíts nekem, hogy mindig Te uralkodj benne!

Elmélkedés:
1. Szólj Uram, hallja a te szolgád! Azt, ahogyan egy hírt fogadunk, jelentősen befolyásolja, hogy mennyire vagyunk nyitottak a hír közlőjével szemben. Vajon nem fordult-e már elő velem, hogy valakitől egy jó tanácsot visszautasítottam, máskor a barátomtól pedig szívesen fogadtam? Figyelmen kívül hagytam Isten üzenetét, mert egy olyan személyen keresztül közölte, akit még akkor sem választottam volna ki erre, ha sejtettem volna, hogy Isten őt választotta? Ez ugyanaz a hiba, amire Jézus figyelmeztette a názáretieket. Mit akart Krisztus nekem utoljára üzenni? Ki által? Készen vagyok befogadni az üzenetét, bárki által szól is hozzám?

2. Nyisd meg a szívem üzeneted befogadására! A mai evangéliumban a názáretiek kezdetben nyitottságot mutattak Krisztus üzenete, beszéde és isteni hatalma iránt. Azt viszont már nem tudták elfogadni, hogy közülük származott. Bizonyára arra gondolhattak, hogy elfelejtette származását, és a kafarnaumi hírnévtől fejébe szállt a dicsőség. Persze nem a názáretiek voltak az egyetlenek, akik abba a hibába estek, hogy többet törődtek a hírnökkel, mint a hírrel. Krisztus éppen ezért hozza szóba a szíriai Námánt, akinek gyógyulása volt a jutalma, amiért leküzdte előítéletét (lásd 2 Kir 5). A názáreti emberek, akik túl büszkék és csökönyösek voltak ahhoz, hogy megértsék Krisztus üzenetét, megütköznek szavain, és személyük és népük elleni támadásként fogják fel. Sértett büszkeségem miatt talán én is újra és újra elfordultam attól az üzenettől, mellyel Krisztus szólított meg?

3. Uram, bízom benned. Egyik nyilvános szereplésénél Krisztus azt mondta hallgatóinak: "Ha már szavaimnak nem hisztek, higgyetek a tetteimnek, melyeket véghezvittem köztetek" (Jn 14,10-11). De tudja, hogy Názáretben nem képes ugyanezeket a csodákat véghezvinni az ellenséges lelkületük miatt. Megingott a bizalmuk, mert ők nem ilyen megváltót képzeltek el maguknak. Vajon én milyen mélyen tudok bízni Istenben, amikor nem úgy alakulnak az életem eseményei, ahogyan én azt szeretném? Amikor Isten nem úgy cselekszik, amint én azt elvárnám tőle? Az én életemben is csak akkor tud csodákat tenni Jézus, ha alázattal és bizalommal elfogadom Isten döntéseit az életemmel kapcsolatban. 

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, köszönöm, hogy be akarsz költözni lelkem házába! Segíts felismernem életem azon területeit, melyeket ki kell tisztítanom! Segíts megtalálni azokat az akadályokat, melyek jöveteledet gátolják, az olyan szobákat a lelkemben, amelyek még csukva vannak előtted! Segíts alázatosnak lennem, hogy kegyelmed működhessék bennem!

Elhatározás: Ma tökéletes bizalommal hagyatkozom Krisztusra, és arra az életprogramra, melyet nekem szánt, bármiről legyen is szó.