A talentum felelősség
Szent Ágoston püspök és egyháztanító
2021. augusztus 28. Évközi huszonegyedik hét – szombat

Evangélium:
Mt 25, 14-30
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Bevezető ima: Uram, Istenem, nyisd meg az értelmemet, hogy halljam szavadat, és a szívembe fogadjam. Hadd legyen számomra életet adó szó, lépteim biztos vezetője ma, és életem minden napján. Szavaidon elmélkedve engedd, hogy rátaláljak a biztos és biztonságos ösvényre, mely hozzád vezet, az örök életbe.

Kérés: Taníts engem, Uram, hogy mindaz, amit nekem adtál, gyümölcsöt teremjen a Te országodért!

Elmélkedés:
1. Az Úr ajándékai. Az evangélium arra tanít bennünket, hogy Isten akarata szerint osztja szét közöttünk ajándékait, és mindannyiunkra küldetést bíz. Azt adja nekünk, amit Ő jónak lát, annak érdekében, hogy gyümölcsöket teremjünk az Ő országáért. Azért adja, hogy ajándékait szorgalmasan és felelősséggel használjuk. Nincs két egyforma ember, és az Úr mindannyiunkkal személyesen, egyenként foglalkozik – mert külön-külön egyéniségnek teremtett minket: mindannyiunknak más-más részt juttatva az Ő végtelen sokszínűségéből és gazdagságából. El kell fogadnunk, hogy minden embert különböző adottságokkal ajándékozott meg – és ebből következően mindenkitől mást és mást vár el. Nem vagyunk mindenben egyformák és egyenlőek, ezért nekünk sem szabad sem magunktól, sem másoktól ugyanazt a teljesítményt elvárni. Hasonlítsunk mindenkit önmagához, miként a példázatban szereplő úr teszi. Isten végső soron mindenkit az önmagához mért igyekezete alapján fog megítélni.

2. Az élet, mint küldetés. Isten előtt kell élnünk, és őszintén felelnünk neki azáltal, hogy a tőle kapott talentumokat a lehető legjobban használjuk fel. Igyekszem-e felismerni az adott helyzetben, hogy a képességeimhez, adottságaimhoz képest hogyan tudom a leghatékonyabban közvetíteni Isten szeretetét? Ez a legfontosabb küldetésünk az életünkben! A szolgák, akik befektették a talentumaikat és elszámoltak vele, megértették életük célját és a rendelkezésre álló idő értelmét. Nagylelkűen bántak mindazzal, amit az úr rájuk bízott, gyümölcsöztették a kapott kincset, és jutalmul mélyebb bizalmat és nagyobb felelősséget kaptak. Mindannyian kapunk életünk során különböző ajándékokat azért, hogy Istennek dicsőséget szerezzünk vele, és a lelkek megmentését segítsük. Napról napra nekünk is azért kell dolgoznunk, hogy halljuk a szavakat: „Szép munka, jó és derék szolga vagy.”

3. A haszontalan szolga. Néha nem értékeljük kellően Isten ajándékait vagy úgy érezzük, nagyon keveset kaptunk. Ez jó indok lehet arra, hogy a lehetségesnél kevesebb erőfeszítést tegyünk Istenért. A körülményeket vagy másokat okolunk, de tulajdonképpen mi magunk mulasztjuk el, hogy gyümölcsöt teremjünk Isten akarata szerint. Ő nem vár vissza öt talentumot attól az embertől, akinek csak egyet adott. Egynek is nagyon örült volna, ezért nem szabad, hogy a kedvünket szegje, amikor gyengeségeink korlátaival szembesülünk! Isten valójában „csak” azt kéri tőlem, hogy ajándékozzam neki a szívemet: a lehetőségeim szerint törekedjek minden helyzetben a szeretet parancsa szerint cselekedni – természetesen a talentumaimat kihasználva. Ha ezt teszem, akkor nincs okom aggodalomra vagy félelemre, mert így a lehető legjobban kamatoztatom a rám bízott talentumokat.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, kérlek, add kegyelmedet és szeretetedet, hogy mindazzal, amit rám bíztál, a Te országod növekedését szolgáljam! Add, hogy örömömet találjam abban, hogy a Tőled kapott erényeimmel gazdagíthatok másokat. Kérlek, vegyél el belőlem minden félelmet, hogy nem vagyok eléggé alkalmas szolgád, és erősíts meg kegyelmeddel abban, hogy a kicsiben is hűséges tudjak lenni!

Elhatározás: Kérem a Szentlélek segítségét, hogy felismerjem, milyen talentumomat tudnám jobban kihasználni annak érdekében, hogy Isten szeretetét jobban közvetítsem a körülöttem élők felé.