Az utolsókból elsők
2021. augusztus 18. Évközi huszadik hét – szerda
Eudes Szent János áldozópap

Evangélium:
Mt 20,1-16a
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Bevezető ima: Uram, Jézus! Hiszek benned, mert az Egyházban kinyilatkoztattad szeretetedet. Benned van reményem, hiszen téged jobban érdekel boldogságom és megváltásom, mint saját magamat. Szeretlek, mivel anélkül szerettél, hogy megérdemeltem volna.

Kérés: Uram, segíts, hogy én is nagylelkű legyek, és hogy megbecsüljem szeretetedet!

Elmélkedés:

1. Mindig van esély. Ráébredni arra, hogy elszalasztottuk az utolsó esélyt, a legrosszabb tapasztalatok egyike. Ez sok hétköznapi helyzetben megtörténhet: egy álláslehetőségnél, felvételi vizsgánál... Ezzel szemben lelki életünkben mindig van esély, hogy Isten újjáteremtsen bennünket! Mindig van esély az újrakezdésre. Hiszen Isten azért adta földi létünket, hogy Őfelé haladjunk. Ezért ha el is esünk, Isten nem szűnik meg erőt adni, hogy felálljunk. Emiatt oly fontos a kiengesztelődés szentsége. Amikor elveszítjük a kegyelmet, a lelki erőnket újra elnyerhetjük a szentségekben, különösen is a szentgyónásban.

2.Többet kapunk Istentől, mint amit megérdemlünk. Merőben emberi szempontból nézve ez az evangéliumi helyzet igazságtalan. Annak, aki többet dolgozik, többet kellene kapnia annál, mint aki kevesebbet tesz. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ebben a helyzetben minden ajándék. Nem mi teszünk szívességet Istennek, amikor feladatainkat teljesítjük, hiszen ez állapotbeli kötelességünk. Ezért emlékeztet minket Krisztus: „Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.” (Lk 17,10).

3. Isten nagylelkűsége. Isten nagylelkűsége irántunk érzett szeretetében nyilvánul meg. Ő minden egyes embert közvetlenül és személyesen ismer. Tudja, hogy egyesek nagyobb szükségben vannak másoknál. Azt feltételezni, hogy Isten jobban szereti az egyik vagy a másik embert, méltánytalan lenne vele szemben. Imádattal és szeretettel tartozunk Istennek, mert Ő a Teremtőnk és gondoskodó Atyánk. De Isten nem tartozik semmivel teremtményeinek. Minden, amit ad nekünk, végtelen szeretete ingyenes ajándéka. Túl könnyű Istent emberként szemlélni, elfeledvén, hogy Ő Isten. A legcsodálatosabb ajándéka pedig a kegyelem.

Beszélgetés Krisztussal: Jóságos Uram! Néha nagyon is emberi és önző nézőpontból látom a dolgokat. Néha haragszom, amiért másoknak több jutott, mint nekem. Segíts megértenem, hogy a legfontosabb az igazi boldogsághoz, hogy szükségem van a kegyelmedre!

Elhatározás: Megköszönöm Krisztus kegyelmét és szeretetét, és megpróbálok olyan nagylelkű lenni másokkal, amilyen Ő.