Bocsáss meg mindig!
2021. augusztus 12. Évközi tizenkilencedik hét – csütörtök
Chantal Szent Johanna Franciska szerzetesnő

Evangélium:
Mt 18,21-19,1
Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: »Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek.« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra..

Bevezető ima: Uram, újítsd meg bennem a hitet, a reményt és a szeretetet! Küldd Szentlelkedet, hogy egész nap vezesse gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet!

Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, amely minden sértést megbocsát és a megbocsátásban nem ismer határokat! Taníts arra, hogy mindig szeretettel és megbocsátásra kész szívvel forduljak mások felé!

Elmélkedés:
1. Bocsáss meg másoknak, és ne számold többé, hogy hányszor. Isten a mi eltévelyedéseinket számtalanszor megbocsátotta, mi pedig mindennap így imádkozunk a Miatyánkban: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha azt akarjuk, hogy nekünk megbocsássanak, komolyan kell vennünk kötelességünket, hogy mi is bocsássunk meg másoknak. Még akkor is, amikor úgy tűnik, erre a másik ember nem szolgált rá. Végső soron Istennel szemben mi is ugyanabban a helyzetben vagyunk, Ő pedig megmutatja nekünk, milyen nagy az irgalma. Jézus azt hirdeti, hogy minket is ugyanazzal a mércével fognak mérni, mint amivel mi mérünk. Mennyire vagyok képes a megbocsátást a cselekedeteimbe is átültetni?

2. Hogy felismerje a világ. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Egyház egyik legfontosabb feladata abban áll, hogy jele és hírnöke legyen a megbocsátásnak. Ezt Isten Jézus Krisztuson keresztül kínálja fel. Ahogyan Szent II. János Pál pápa megfogalmazta: „Olyan világban élünk, amelyik fél Isten irgalmától.” – mivel ez megtérésre és teljesen új életre hív minket. Ahogyan látjuk, hogy a világ tele van gyűlölettel, hatalmaskodással, veszekedéssel és keserűséggel, nekünk, keresztényeknek minél inkább a megbocsátásért, a gyógyulásért és a szentségért kell küzdenünk. A mi közeli személyes kapcsolatainkból kiindulva kell továbbgyűrűznie ennek a légkörnek a szomszédságunk, az iskola, egyesületek, közösségeink és a munkahelyünk felé. Nekünk kell lenni mások számára a megbocsátás és a kiengesztelődés küldötteinek.

3. A hálátlanság embertelenné tesz. Azért sokkol bennünket annyira az igazságtalanság, mert ez a hálátlanság megtestesítője, amely akkor is fáj, ha még oly sokszor is megbocsátják. Azonban, ha jobban szemügyre vesszük a hálátlanságot, ezt saját életünk történetében is felfedezhetjük. Milyen gyorsan elfeledkezünk a múltról! Milyen gyakran megfeledkezünk róla, hogy mindent, ami értékes bennünk, Isten kegyelmének és szeretetének köszönhetünk! Túl könnyen megkísért bennünket az a gondolat is, hogy mi már kinőttünk bűneinkből. „Elég jók vagyunk”, s ezért „jogunk van” elítélni másokat a hibáik miatt.  Ha azonban igazán őszintén szembe merünk nézni önmagunkkal, felismerjük, hogy ez nincs így. „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat vezetjük félre, és nincs bennünk igazság.” (1Jn 1,8) Milyen könnyen meghozzuk előítéleteinket mások gyengeségeivel szemben, mintha hasonló hiányosságok a mi életünkben nem fordulnának elő. Amikor egészséges lelkülettel nézünk saját bűnre hajló természetünkre, testvéreinkkel sem fogunk könyörtelenül, elítélően viselkedni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, Te oly sok mindent megbocsátottál nekem. Ajándékozz meg olyan szívvel, amely egyre inkább a tiedhez válik hasonlóvá, hogy a megbocsátást és a gyógyítást közvetítsem mások felé; a félreértések, a gyűlölet és a keserűség helyett.

Elhatározás: A mai napon keresni fogom az alkalmat, hogy közösségemben, ahol széthúzás van, a megbocsátás erejét közvetítsem.