Kiengesztelődés a szeretet által
2021. augusztus 11. Évközi tizenkilencedik hét – szerda
Szent Klára szűz

Evangélium:
Mt 18,15-20
Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy »kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot«. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Bevezető ima: Köszönöm, Jézus, hogy a mai imában megint egy lépéssel közelebb kerülünk egymáshoz. Kérlek, hogy te vezesd az értelmemet, és Te irányítsd a szívemet és az akaratomat! Taníts a Te akaratodra, és vegyél el tőlem minden kétséget!

Kérés: Uram, ajándékozz meg a bizalommal, hogy Te mindennap meghallgatod az imáimat! Taníts meg úgy imádkozni, hogy ki tudjam mondani: legyen meg a Te akaratod!

Elmélkedés:
1. Tanúságot tenni a szeretetről. A keresztények egyik legsürgetőbb feladata, hogy kiengesztelődjünk testvéreinkkel az evangéliumi igazi szeretet szellemében. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy helyreállítsuk a bizalmat egymás iránt. Így lehetünk a világban az Örömhír átalakító erejének követei. Az ősegyházban a pogányok a keresztények egymás iránti határtalan szeretete láttán tértek meg. Ez a szeretet emberileg megmagyarázhatatlan volt, csak a Jézushoz kötődő szeretetkapcsolat eredményezhette. Kitartóan kérnünk kell ezért az imában, hogy minket is Krisztus szeretete és kegyelme vezessen, hogy mindenki felé megbocsátással tudjunk fordulni!

2. Nyerd meg testvéredet! Néha elkerülhetetlen, hogy kimondjunk egy fájdalmas igazságot; olykor szükséges, hogy Isten parancsaira figyelmeztessünk másokat. Egyre gyakrabban halljuk: „Élni, és élni hagyni”. Ez a filozófia valójában nem az igazi tolerancián alapul, hanem a mások sorsa fölötti közönyt és az önmagunkba fordulást jelenti. Időnként hiányzik belőlünk a bátorság, hogy szeretettel odaforduljunk másokhoz, és tudatosítsuk bennük, hogy ők is az Atya gyermekei, akiknek kötelességeik is vannak Isten felé. Az igazi szeretetért kell imádkoznunk, amely nem a saját javát keresi, hanem a testvéreiét.

3. Mindig imádkozzatok! Isten mindig figyelemmel fordul felénk, ha hittel, szeretettel és irgalmába és megbocsátásába vetett bizalommal tárjuk elé imádságunkat. Minden okunk megvan arra, hogy egyetlen pillanatra se kételkedjünk Isten irántunk való szeretetében. Amikor másokkal együtt imádkozunk, akkor nem csak Istennel találkozunk, hanem a velünk imádkozókkal is. Imádságunk arra kell, hogy emlékeztessen, hogy a Mennyei Atya gyermeki vagyunk, akik részesülünk az Ő gondoskodó szeretetéből. Meg kell újítanunk a hitünket: hogy nekünk olyan Istenünk van, aki életünk középpontja! Ő nem egy távoli isten valahol az univerzumban, akit nem érdekel a mi sorsunk, Ő egy közeli Isten, aki bensőséges kapcsolatban akar lenni velünk, és ismeri minden szükségletünket.

Beszélgetés Krisztussal: Uram és Istenem, taníts engem, hogy tudjak bízni előrelátásodban, és tudjak remélni szerető gondoskodásodban! Segíts, hogy megtanuljak megbocsátani, és minden emberrel békességben élni, hiszen ők is a Te gyermekeid, és az én testvéreim Krisztusban.

Elhatározás: A mai napon egy olyan emberre fogok gondolni, akinek még nem tudtam megbocsátani; szeretettel fordulok felé a szeretet és a megbocsátás jelével. Hogyha nem találkozom vele személyesen, akkor imádkozom érte.