Fény a világnak
2020. január 30. Évközi harmadik hét – csütörtök

Mk 4,21-25
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: "Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!" Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van."

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy velem, és kapcsolatunk elmélyítésére hívsz. Szeretlek, amiért mindig kinyújtod felém karod, és meghívsz a barátságodra. Nagyon megtisztelő számomra, hogy a Teremtő jön el teremtményéhez. Remélem, mindig nagylelkűen tudok válaszolni szeretetedre.

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy mindig együtt tudjak működni sugallataiddal!

1. Engedd, hogy fényed világítson! Krisztus költői kérdést tesz fel, amikor azt kérdezi, hogy hova kell a gyertyát tenni, de nagyszerű képet használ. Mi történhet, ha valaki nem használja Istentől kapott ajándékait arra, hogy másokat is a fény köré vonzzon, vagy ha az ajándékokat csak saját kényelmére vagy vágyainak kielégítésére használja? Milyen csodálatos egyszerű lelkeket látni - olyanokat, akik ismerik Istentől kapott ajándékaikat és engedik őket ragyogni. Ezt látjuk az ember szemében, felfedezzük mosolyában. Vegyük például Szent II. János Pál pápát vagy Teréz anyát. Az olyan emberek, mint ők, mindent akkora békességben tettek, hogy pusztán jelenlétük arra ösztönzött sokakat, hogy példájukat kövessék.

2. Nagylelkűség. Krisztus azt mondja nekünk, ha nagylelkűek vagyunk vele, Ő is nagylelkű lesz velünk. Még ha csak keveset adunk is neki, Ő sokkal többet ad vissza. Képzeld el, milyen nagy örömet érzünk, ha egészen Krisztusnak adjuk magunkat. Ezt látjuk a köztünk élő szenteken is. Egyre többet és többet adnak életükből Krisztusnak, feláldozva saját kedvteléseiket, szórakozásaikat vagy hobbijukat, hogy minél több idejük jusson arra, amit Ő kér tőlük. Látható nehézségeik mérhetetlen nagy örömmé válnak, egyrészt, mivel teljesítik azt a hivatást, amire Isten teremtette őket, másrészt pedig mivel Isten hűséges ígéretéhez, hogy cserébe még nagyobb jutalmat ad nekik.

3. Világosságot adni ajándékba. Az életünk nem csak számunkra fontos. Arra szól meghívásunk, hogy ajándék legyünk mások számára, olyan ajándék, mely sokakat elvezet Istenhez. Ez a legnagyobb dolog az életünkben: a hivatásunk az, hogy életet adjunk. Arra kaptunk meghívást, hogy együttműködjünk Isten termékenységével. Azzal adunk életet, hogy másoknak fényt viszünk az életébe. Segítünk másoknak, hogy az őszinteség útján járva haladjanak a fény felé, és határozottan megmutatjuk az embereknek az igazságot. Az a fény, amely példánkon keresztül sugárzik, hatással van a lelkekre. A második Vatikáni Zsinat emlékeztet minket arra, hogy a modern embernek tudnia kell, miért reméljen. A keresztény embernek van reménysége. Elrejtem mások elől, esetleg összetöröm ezt a reményt, mert félek megosztani másokkal? Vagy én magam is reményt akarok adni a világnak? Meg akarom mutatni a világnak, hogy sokkal nagyobbak lehetünk annál, mint amit gondolnánk, mert a mi Atyánk sokkal nagyobb, mint azt mi el tudjuk képzelni?

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, olyan könnyű az egyszerűbb utat választani, és világosságodat véka alá rejteni. Tölts el apostoli buzgósággal, hogy legyőzzem lustaságomat. Add meg a kegyelmet, hogy akarjam szolgálni embertársaimat, és ezáltal vigyem őket közelebb hozzád. Tudom, mekkora öröm téged másokban szolgálni.

Elhatározás: Kiválasztom az egyik legnagyobb ajándékot, amit Istentől kaptam, és megvizsgálom, hogy hogyan használhatnám jobban Országa építésére.