Jézus többet ad, mint amit mi elképzelünk
2021. augusztus 1. Évközi tizennyolcadik vasárnap

Evangélium:
Jn 6,24-35
Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.”
„Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: „Égi kenyeret adott enni nekik”. Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Bevezető ima: Szentlélek Úristen! Világosíts meg ebben az elmélkedésben, hogy tisztán láthassam, mit szeretnél mondani nekem. Kérlek, segíts, hogy mindig keressem és meg is találjam Isten igazságát, amikor imádkozom. Add, hogy mindig rád hallgassak, és ne higgyek el semmit, ami nem a Te igazságod. Te vagy az Igazság!

Kérés: Uram, kérlek, add meg a kegyelmet, hogy ha nem kapom meg Istentől azokat a csodákat, amiket én szeretnék, akkor is feltétel nélkül higgyek a Te szeretetedben és bízzak benned!

Elmélkedés:
1. „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked?” A tömeg jelet kér Jézustól, és ez furcsa. Nem ugyanennek a tömegnek adott enni előző nap öt kenyérből és két halból Jézus (vö. Jn 6,1-14)? Nem ők mondták erre, hogy „Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra”? Nem kellett Jézusnak elmenekülnie előlük, mert királlyá akarták tenni (vö. Jn 6,15)? Hogyan felejthették el ilyen gyorsan a következtetéseket, amikre előző nap jutottak? Mindenük megvolt ahhoz, hogy hinni tudjanak Jézusban, mégis újabb jelet kértek tőle. Néha én is ugyanilyen vagyok. Milyen sokszor megtapasztalhattam már Isten gondoskodását az életemben! Abban a pillanatban, amikor megtörténtek, örömmel fogadtam őket. Talán hálás is vagyok olyankor, de gyakran ezt sem mutatom ki eléggé. És még ha meg is köszönöm Istennek, amit értem tett, a következő nap talán már el is feledkezem róla... Minden este gondoljam ezért végig hálásan Isten aznapi ajándékait, és ez sokat fog segíteni az Úr iránti bizalmam és szeretetem növekedésében!

2. A tömeg még mindig értetlen. A tömeg a Szentírásból idézi Jézusnak, hogy „ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott” (Zsolt. 78,24). A saját anyagi hasznukat nézik, és azt akarják, hogy olyan csodát tegyen Jézus, ami által minden nap táplálékhoz jutnak, ahogyan a manna is negyven éven át táplálta ősatyáikat a pusztában. De Jézus nem akarja a mindennapi kenyérért végzett munka alól felmenteni az embert. Ellenkezőleg, az Ő országát éppen e mindennapi fáradságos cselekedeteinken keresztül kívánja felépíteni! Ő nem azért tesz csodát, hogy földi kenyérrel tápláljon, hanem azért, hogy a vele való lelki kapcsolat kenyerét adja nekünk. Ennek segítségével ővele végezhetjük minden tevékenységünket! Ő bennünk él, és átjárja isteni szeretetével mindazt, amit vele együtt cseleszünk.

3. Jézus mindig jobbat ad annál, mint amit mi kérünk. Még több földi kenyeret kérnek tőle, és Jézus valami sokkal jobbat ígér nekik – kenyeret a lélek táplálására. Jézus mindig ezt teszi. A hétköznapi életből kiindulva a beszélgetést felemeli a lelki szintre. Mindannyian tapasztalatból tudjuk, milyen nagy szükségünk van a mindennapi kenyérre. Jézus ezt a tapasztalatunkat használja fel arra, hogy megértesse velünk: legalább ennyire, sőt, még inkább szükségünk van a „mennyei kenyérre”, amely a lelkünket táplálja. A tömeg tegnap evett és tegnap jóllakott. Ma ismét éhesek, és ezért felkeresik Jézust, remélve, hogy kapnak tőle valami mannához hasonlót, ami minden nap táplálja őket, hogy ne kelljen többé aggódniuk a mindennapi éhség miatt. Jézus túlmegy ezen, és egy eljövendő kenyérről beszél nekik, a kenyérről, ami lelkileg fogja táplálni őket, hogy többé ne kelljen lelkileg éhezniük. Valami sokkal jobbat ad nekik, mint amit kértek tőle: saját testének kenyerét.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, oly gyakran előfordul, hogy csak a földi, anyagi érdekeimre gondolok... Oly sokszor nem ismerem fel jelenlétedet, kegyelmeidet a nap folyamán. Segíts, kérlek, hogy jobban törődjek a lelki dolgokkal és kevésbé legyek önző. Meg akarok szabadulni ettől a rövidlátástól! Vágyom arra, hogy mind jobban felismerjelek téged, és minél többször találkozzak veled!

Elhatározás: Ma időt szakítok arra, hogy meglátogassam Jézust az Oltáriszentségben.