Az ajándékozás folyamatos csodája
2021. július 25. Évközi tizenhetedik vasárnap

Evangélium:
Jn 6,1-15
Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: "Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?" Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen." Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba." Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy Te a lelkemben veszel lakást. Hálát adok neked az örömért, amelyet barátságod és szereteted ajándékoz nekem. Remélek benned, és remélem azt is, hogy szeretteimmel együtt elvezetsz a mennybe, ahol örökre örvendezhetünk a Te jelenlétedben. Szeretlek, Uram, és vágyom arra, hogy a Te szereteted egyre tökéletesebb eszköze lehessek.

Kérés: Segíts, hogy megingathatatlan legyen a beléd vetett bizalmam!

Elmélkedés:
1. Egy próbatétel, hogy növekedjünk a bizalomban. Egyértelmű volt, hogy Jézus tanítványainak semmi eszközük nincs ahhoz, hogy ennyi embert jóllakassanak: sem pénzük nem volt, sem piac nem volt a közelben, ami elég nagy lett volna ahhoz, hogy ilyen sok embert ellásson. Az evangéliumban mégis ezt olvassuk: „Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni” őket. Ezt olvasva gondoljunk arra, hogy előfordulhat velünk is, hogy Isten megengedi problémáink kilátástalan mértékű felgyülemlését és elhatalmasodását. Gyakran mindezt azért engedi, hogy rávezessen minket az Ő mindenhatóságára. Isten azt szeretné, hogy bízzunk benne, szándékait a hit útján át akarja megvilágítani számunkra. Milyen hatalmas az Úr, hogy megoldja a megoldhatatlant, és lehetővé teszi a lehetetlent! Meggyógyítja a halálos beteget, halottakat támaszt fel, és ami a legfontosabb: megbocsát a bűnösöknek. „Mert Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,36). Gyorsan feladom a reményt, ha emberi szemszögből egy probléma megoldhatatlannak tűnik? „Boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45).

2. Isten azt akarja, hogy részt vegyünk a csodáiban. Istennek hatalma van a semmiből valami nagyot teremteni. De ehhez szüksége van az ember közreműködésére, még akkor is, ha ez az ember egészen jelentéktelen. A fenti evangéliumi történetben is éppen ez játszódik le. Az apostolok igazán szegények, még azt a két halat és öt kenyeret is egy fiútól kérik, akit a tömegben találnak. Jézus azt akarja, hogy aktívan járuljunk hozzá az eseményekhez. Ezáltal tudja megtanítani nekünk, hogy hogyan lehetünk igazán nagylelkűek. Különösen akkor, amikor azt hisszük, hogy semmink sincs. Az Úrnak az tetszik legjobban, ha akkor adunk, amikor nekünk sincs semmink, mert ekkor a legnagyobb a hitünk. (vö. Lk 21,1-4). A szegénység nem ok arra, hogy ne legyünk nagylelkűek valamilyen szolgálatban vagy munkában az Úr számára. 

3. Lássuk meg a lényeget! Az Úr e történetben már az Oltáriszentségben való jelenlétéről szóló tanításra készíti fel tanítványait. Ezért meg akarta mutatni nekik, hogy Ő ura a természeti törvényeknek. E csodával érzékeltetni akarta az Eucharisztiában való önátadás ajándékozó szeretetét is, amellyel Istenként táplál majd bennünket. Az emberek nem voltak elég érettek arra, hogy ezt a nehéz tanítást meg tudják sejteni. Amikor látta, hogy nem értették meg ennek a csodának a lényegét, és csak a földi érdekeik szerint gondolkodnak, „visszament a hegyre, egyedül” (Jn 6,15). Néha megvonja tőlünk az Úr jelenlétének vigasztalását, mert céljait rosszul értelmezzük. Meg tudom különböztetni a lelkeket, amikor imádkozom? Csak azoknak a dolgoknak tudok örülni, amik kényelmesek, vagy közelebb kerülök Krisztushoz azáltal, hogy felismerem, ki is Ő, és ugyanazzal a hiteles szeretettel válaszolok neki, amit tőle kaptam, és amit vár tőlem?

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm Neked, Uram, ezt a csodádat és a belőle származó tanítást. Segíts, hogy nagylelkű maradjak, hogy sose veszítsem el beléd vetett bizalmamat! Segíts hinnem abban, hogy amikor életem problémái teljesen megoldhatatlannak tűnnek, Te akkor is és mindig velem vagy szereteteddel, és minden rosszat jóra fordítasz – legkésőbb az örökkévalóságban. Add, hogy higgyek isteni hatalmadban, hogy akaratod szerint akár csodák által is segítségünkre sietsz.

Elhatározás: A héten igyekszem minél több napon szentséglátogatást vagy lelki áldozást végezni. Az erre szánt időt azoknak a megtéréséért ajánlom fel, akik nem hisznek benned és nem imádnak téged az Oltáriszentségben.