A két szív egyszerre dobban
2021. július 22. Évközi tizenhatodik hét – csütörtök
Szent Mária Magdolna                             

Jn 20,1-2,11-18
Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki. 

Bevezető ima: Uram Jézus, Te azt akarod, hogy egyre jobban megismerjelek, és növekedjek az irántad való szeretetben. Azzal szeretném megmutatni igaz szeretetemet, hogy úgy szeretek másokat, ahogyan Te szeretsz engem. Számtalanszor elesek, de bízom kegyelmedben, és segítségével mindig fel akarok állni. Bízom benne, hogy kegyelmeid lépésről-lépésre megváltoztatják a szívemet, és egy idő után már sokkal ritkábban fogok megbotlani.

Kérés: Uram Jézus! Adj nekem olyan szenvedélyes szeretetet, amilyennel Mária Magdolna volt irántad, és áldj meg az ő apostoli lelkesedésével!

1. A magányos védelmező. Milyen szomorú lehetett Mária Magdolna, amikor ott ült Jézus üres sírja előtt és zokogott. A mi Urunk meggyógyította lelkét, hét ördögöt űzött ki belőle. Hálás szeretetében mindvégig Jézus mellett maradt a kereszt lábánál Szűz Máriával és Szent Jánossal. Ő az, aki könnyeivel mosta meg Urunk lábát, és most is könnycseppek csillognak az arcán. 

2. "Mária!" Mária Magdolna mennyire elkötelezett lehetett az Úrnak! Jézus követői bezárkóztak házaikba. Mégis itt volt egy egyszerű, alázatos nő, aki az egyetlen tőle telhető módon még most is társul akart szegődni a mi Urunk mellé. Sokat tanulhatunk ettől a csodálatos asszonytól. Hűségével igazán nagy örömöt szerzett Jézusnak! Éppen ezért ő az első, aki a feltámadása után találkozhatott vele. Micsoda ajándék ez! És micsoda kegyelem, hogy a mi Megváltó Urunk a nevünkön szólít bennünket is!

3. Az örök üzenet. Mária Magdolna volt az első, aki hírül adhatta a világnak, hogy a mi Urunk feltámadt a halálból, hogy Jézus az élet Ura! Mi minden történhetett a szívében, amíg elért az apostolokhoz, hogy hírt adjon Jézus feltámadásáról? Kérjük Krisztustól magunk számára is ezt az ajándékot: hogy ugyanolyan apostoli lelkesedéssel hirdessük a mi Urunk győzelmét, amely Mária Magdolnában volt, miközben az apostolokhoz sietett, hogy elmondja: találkozott a feltámadt Krisztussal!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom! Kérem tőled a kegyelmet, hogy tölts el engem is azzal az Élettel, melyet Mária Magdolna szívébe oltottál az első húsvét reggelén!

Elhatározás: Igyekszem Mária Magdolna példáját követni: imában elgondolkodom azon, milyen módon segíthetek jobban a plébániámon Krisztus örömhírének hirdetésében.