Isten országának növekedése bennem
2021. július 21. Évközi tizenhatodik hét – szerda

Evangélium:
Mt 13,1-9
Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”

Bevezető ima: Uram, Jézus! Képzeletben most én is odaülök lábaid elé a Galileai-tó partján, és figyelmesen hallgatom a tanításodat. Mintha én is ott állnék a homokparton, és látnálak téged a csónakból beszélni hozzám… Megnyitom most a szívemet, és figyelek a szavaidra, amelyekkel most nagyon fontosat akarsz tanítani nekem az életemmel kapcsolatban.

Kérés: Uram, segíts, hogy ez a mai ima is növelje bennem a Te országodat!

Elmélkedés:
1. Isten az én lelkemben is elültette a magot.  Ebben a példabeszédben Jézus világosan megmutatja, hogy Isten országa, melyet Isten keresztségünkkor belénk ültetett,  egy olyan valóság, amely a bensőnkben gyökerezik, és ott növekszik a mi együttműködésünkkel – míg egy napon az  „örök életre szökellő vízforrás” válik belőle (vö: Jn 4,14). Mindenki, aki próbált már egy magot felnevelni, tudja, hogy bár a magban benne rejlik a teljes potenciál, ezen kívül még sok minden szükséges ahhoz, hogy kifejlett növénnyé fejlődjön, és ez csak a mi emberi segítségünkkel valósulhat meg. Ugyanígy van a szentté válásunk kegyelmi csírájával is. Isten már előre hozzáadta ehhez a keresztségben az Ő lehelletét: az Ő állandó jelenlétét bennem, a lelkemben. A kérdés csak az, hogy én kapcsolatban akarok-e lenni a bennem élő Istennel. Az életem során rajtam a sor, hogy megfelelően előkészítsem és ápoljam lelkem talaját a szentté válás magjának növekedéséhez! 

2. A növekedés akadályai. Jézus az első helyre teszi, hogy a gonosz támadásaira figyelmeztessen, aki lelkünk nagy ellensége. A madarakhoz hasonlóan arra törekszik, hogy teljesen felfalja az Isten által elültetett magvakat. A gonosz állandóan azon igyekszik, hogy ne vegyük észre Isten működését vagy sugallatait, illetve ne ismerjük fel a kísértéseket! Az első lépés ezért a megfelelő talaj előkészítésében: tudatosítsuk ezt a lelki harcot, és mindig törekedjünk tudatosan Isten oldalára állni a döntéseinkben és  cselekedeteinkben. A következő akadály bennünk van, ahogyan a földben lévő kemény, terméketlen kövek: a kisebb-nagyobb bűneink. Megakadályozzák, hogy megtapasztaljuk szívünkben az Istennel való találkozást! Ezért amikor szorongatás, nehézség ér bennünket, nem tudunk az evangéliumhoz való hűségben kitartani. Ugye, nem szoktunk arra gondolni, hogy egy apró kis hiba is akadályt jelenthet az Istennel való kapcsolatunkban? De emlékezzünk csak vissza arra, amikor legutóbb egy apró kavics került a cipőnkbe: nem próbáltunk-e minél hamarabb megszabadulni tőle? A harmadik akadály, a tövisek: a világból származó megtévesztések és kísértések. Közülük az egyik legnagyobb az Istenbe vetett bizalom megingása, ami miatt a világi gondok könnyen eltántoríthatnak bennünket. Ugye, milyen gyakran rajtakapjuk magunkat, hogy az apró dolgok miatti aggodalmaskodás foglalja el a gondolatainkat? Mennyivel többet törődhetnénk ezek helyett Isten ügyével, ha jobban tudnánk bízni az Ő gondviselésében! Kérdezzem meg inkább rendszeresen, hogy mit akar vajon Isten. Mit tegyek Őérte ebben a pillanatban, ebben a helyzetben? Mi az a tevékenység, amely által az Ő jelenléte növekedhet most bennem vagy a környezetemben? Ezzel ellentétben, ha a saját vágyaim vagy aggodalmaim uralkodnak el rajtam, akkor elfojtom a mennyország csírájának növekedését!

3. Legyek én az értékes talaj!  Ha sikeresen megtisztítjuk lelkünk talaját a kövektől, és megszabadulunk a tövisektől is, akkor végre jól előkészített talajban növekedhet bennünk Isten országának magva. Folyamatos ápolásra van azonban szüksége: öntöznünk kell imádsággal és a szentségekkel, hogy Isten kegyelmeit ránk áraszthassa a mennyből. Trágyáznunk kell erényekkel és jócselekedetekkel. Gondoznunk kell  az Istennek felajánlott áldozatainkkal és szenvedéseinkkel. Ha ilyen termékeny talajt teremtünk a szívünkben, akkor Isten kegyelme képes lesz véghezvinni bennünk mindazt, amit Ő eltervezett az életünkben. És amit Isten a legjobban meg akar tenni bennünk, az az, hogy igazán boldogok legyünk! Hogy boldogan szeressük és szolgáljuk Őt ebben a földi életben, és tökéletesen boldogok legyünk az Ő társaságában az eljövendő örök életben. Hiszen éppen ezért ültette belénk a keresztségben Isten országának magvát!  „Ne féljetek Krisztustól! Ő nem vesz el tőletek semmit, de megad mindent.” (XVI. Benedek papa első pápai homíliája, 2005. április 24.-én).

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Te vagy a magvető, aki ápolod a magot, melyet a lelkem mélyén elvetettél. De azt akarod, hogy én magam is együttműködjek veled ebben a munkában, hogy a Te kegyelmed valóban gyümölcsöt tudjon teremni bennem. Kérlek, segíts felismernem azokat az akadályokat az életemben, amelyek gátolják a Te országod növekedését bennem, és segíts, hogy megszabaduljak ezektől!

Elhatározás: Elgondolkodom most azon, hogy mi a legnagyobb hibám, és meghozok egy konkrét döntést, ami segít, hogy megszabaduljak tőle. Elhatározom, hogy elkerülök minden olyan helyzetet, ami ennek a bűnnek a kísértésébe vezethet.