Elutasított hazatérés
2020. március 16. Nagyböjt harmadik hete – hétfő
Lk 4, 24-30
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a
néphez: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga
hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban
Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy
éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték
Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. És sok leprás
volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem
tisztult meg, csak a szíriai Námán”. Ezeket hallva mindnyájukat düh
töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és
fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy
letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
Bevezető ima:
Uram Jézus, tisztában vagyok jelenléteddel. Tudom, hogy itt vagy
mellettem és a szívemben laksz. Hiszem, hogy te vagy az én Uram, és
Istenem; beléd helyezem bizalmamat, mert Te mindennél nagyobb vagy.
Szeretlek Jézus, mert megteremtettél. Segíts, hogy ebben az imádságban
az erőfeszítéseimen keresztül be tudjam bizonyítani, hogy szeretlek.
Kérés: Segíts, hogy alázatos maradjak, ha elutasítással találkozom!
1. Elutasítva. Születésétől a
haláláig Krisztus élete tele volt fájdalmas elutasításokkal. Nem volt
egy szoba sem számára Betlehemben, kivetették Őt a hideg éjszakába.
Heródes féltette tőle a királyságát, ezért katonákat küldött, hogy
elpusztítsa a csecsemőt, ezzel Egyiptomba száműzték. Elutasították a
farizeusok, a szaddúceusok, az írástudók és a zsinagóga elöljárói „A
tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,11) Folytathatnánk a
listát: a gazdag ifjú, Júdás, Pilátus, a római katonák és még azok közül
is egy, akit vele együtt feszítettek keresztre. Ebben a részben a
szülővárosában élők (minden bizonnyal néhány rokona is köztük volt)
akarták őt letaszítani a szikláról. Krisztus és az Ő üzenete az
ellentmondás jele volt, ezért gyakran elutasították. Ugyanez igaz
napjainkra. Krisztus azt akarja, hogy az Ő akaratáért minderre készen
álljak. Képes vagyok erre?
2. Felbátorodva. A kitartó
imádság az egyik legjobb módja annak, hogy felkészüljek arra a
mindennapi elutasításra, amely Krisztus követésével jár. Ezek az
elutasítások számos formában és mennyiségben érkezhetnek: kellemetlen
helyzetbe hozhat, hogy kiállok a hitem mellett, amellett, amit a
Katolikus Egyház tanít, igazságosan megfegyelmezek egy rendetlen
gyereket, kiállok a családommal, illetve a barátaimmal szemben egy nem
túl népszerű igazság mellett, vagy egyszerűen csak beszélgetek valakivel
Istenről, akivel például a boltban találkozom. Ha Krisztus van
mellettem, képes leszek elviselni minden elutasítást. Jézus
megtanította, hogyan reagáljak ezekre „Ő azonban áthaladt
köztük és eltávozott". Ezek a megvetések sohasem arra késztették a mi
Urunkat, hogy magába forduljon, hanem sokkal inkább felbátorították
arra, hogy élje tovább és hirdesse a szeretet üzenetét.
3. Szenvedélyesen. Mit tesz Jézus
miután elüldözték szülővárosából? Közvetlenül ezután Szent Lukács már
arról ír, hogy miként tanít Jézus Kafarnaumban: „Jézus lement
Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket.
Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt." (Lk 4,
31-32) Jézust folyamatosan bántották élete folyamán. De ezek a negatív
tapasztalatok nem csak felbátorították, hanem még szenvedélyesebbé és
buzgóbbá tették az igehirdetésben. Szent Pál is találkozott hasonló
reakcióval. Egy alkalommal kiüldözték Lisztrából és megkövezték,
olyannyira, hogy majdnem belehalt. Azonban amikor magához tért, felkelt
és visszament, hogy folytassa, amit elkezdett. (vö. ApCsel 14,19-20).
Ilyen fajta apostolokra van szüksége Jézusnak a mai világban; engem is
arra hív, hogy ilyen apostola legyek!
Beszélgetés Krisztussal:
„Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség?
Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg
van írva: minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára
tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.
Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem
magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket
Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." (Róm
8,35-39)
Kérés: Megpróbálom ma örömmel elfogadni, ha Krisztus nevéért elutasítanak, legyen az nagy dolog, vagy akárcsak egy apróság.
Kommentáld!