Megdöbbentő átváltozás
2020. március 15. – Nagyböjt harmadik vasárnapja

Jn 4,5-42
Abban az időben: Megérkezett Jézus Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: „Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: „adj innom”, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.” Az asszony megjegyezte: „Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?” Jézus azt felelte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony megszólalt: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!” Jézus ezt felelte neki: „Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony erre kijelentette: „Nincs férjem.” Jézus ezt válaszolta: „Jól mondtad: „Nincs férjem”. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.” Az asszony ekkor így szólt: „Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.” Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” Az asszony erre megjegyezte: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.” Jézus azt válaszolta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: „Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?” Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. Eközben a tanítványok kérték őt: „Rabbi, egyél!” Ő azt felelte nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” A tanítványok egymást kérdezgették: „Talán enni hozott neki valaki?” Jézus pedig így folytatta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.” Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: „Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.” Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.”

Bevezető ima: Köszönöm ezeket a perceket, melyeket csendes imádságban veled tölthetek. Szükségem van arra, hogy formálj engem, mert a Te kegyelmeid nélkül semmire sem vagyok képes. Kinyitom a szívem, hogy magamhoz tudjam ölelni mindazt, amit ma adsz nekem. Csak a Te kegyelmeddel tudok hűségesen eleget tenni mindannak, amit kérsz tőlem.

Kérés: Uram, rázz fel engem ebben az imádságban. Változtasd meg alapjaiban az életem!

1. Krisztusnak nem a szokások számítanak. Jézus nagy tapintattal belép egy olyan személynek a legbensőbb világába, akivel a társadalmi szokások szerint még szóba sem állhatott volna. Jézus azonban megteszi ezt! Jézus nem fél. Jézus, amikor találkozik valakivel, közelít hozzá, mert szeret. Mindnyájunkat szeret. Soha nem torpan meg senki előtt előítéletek miatt. Jézus a személyt előbbre valónak tekinti, mint helyzetét, nem ítéli meg, hanem érezteti vele, hogy figyelmet, elismerést érdemel. Ezáltal a személyben felébreszti azt a vágyat, hogy túlhaladjon a mindennapok megszokott rutinján. Jézus nem annyira vízre volt szomjas, mint arra, hogy találkozzon egy kiszáradt lélekkel. Jézusnak szüksége volt arra, hogy találkozzon a szamariai asszonnyal, hogy megnyithassa számára szívét: inni kér tőle, hogy rámutasson magának az asszonynak a benső szomjúságára. Az asszonyt mélyen megérinti ez a találkozás: Jézushoz intézi azokat a mélyenszántó kérdéseket, amelyek mindnyájunkban jelen vannak, de gyakran nem veszünk tudomást róluk. Nekünk is annyi kérdésünk lenne, de nincs hozzá bátorságunk, hogy Jézushoz forduljunk velük! (Ferenc pápa 2014. március 23.) 

2. Lehetőség a változásra. A nagyböjt alkalmas időszak arra, hogy magunkba tekintsünk, hogy felszínre hozzuk leghitelesebb spirituális szükségleteinket és segítséget kérjünk az Úrtól az imában. A szamariai asszony példája arra szólít fel bennünket, hogy így fejezzük ki kérésünket: „Jézus, adjál nekem abból a vízből, amely örökre oltja szomjamat!” Az evangélium elbeszéli, hogy a tanítványok csodálkoztak, hogy mesterük beszélt azzal a nővel. Az Úr azonban nagyobb az előítéleteknél, ezért nem félt attól, hogy megálljon és beszéljen a szamariai asszonnyal: az irgalmasság nagyobb, mint az előítélet. Ezt jól meg kell tanulnunk! Az irgalom nagyobb az előítéletnél és Jézus olyannyira irgalmas! A kút melletti találkozásnak az lett az eredménye, hogy az asszony teljesen megváltozott: „otthagyta edényét”, amellyel a vízért jött, a városba sietett és elmesélte rendkívüli tapasztalatát.(Ferenc pápa 2014. március 23.) 

3. Apostolok lehetünk. Minden találkozás Jézussal örökre megváltoztatja életünket. Egy lépés előbbre, közelebb az Úrhoz. ... Ez mindig így van. Ebben az evangéliumi szakaszban mi is megtaláljuk az ösztönzést arra, hogy „ott hagyjuk edényünket” – ami mindazt jelképezi, ami látszólag fontos, de ami értékét veszíti Isten szeretetével szemben. Mindnyájunknak van több ilyen edényünk. ... „Melyik a te benső edényed, amelyik rád nehezedik és eltávolít Istentől?” Tegyük félre egy kicsit ezt az edényt és szívünkkel meghalljuk Jézus szavát, aki felkínál nekünk egy másik vizet, amely az Úrhoz közelít bennünket. Arra kaptunk meghívást, hogy ismét felfedezzük keresztény életünk jelentőségét és értelmét, amely a keresztséggel kezdődött, és mint a szamariai asszony, tanúságot tegyünk testvéreinknek. Miről? Az örömről! Tegyünk tanúságot a Jézussal való találkozás öröméről, mert minden találkozás Jézussal megváltoztatja életünket. Minden találkozás Jézussal, örömmel tölt el bennünket, azzal az örömmel, amely belülről jön. Ilyen az Úr. Mondjuk el másoknak, hogy az Úr milyen sok csodálatos dolgot művel szívünkben, amikor van bátorságunk ahhoz, hogy félretegyük edényünket! (Ferenc pápa 2014. március 23.) 

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, ámulatba ejtett az, ahogyan a szamariai asszonyt megváltoztattad. Egy rövid beszélgetés alatt értelmet adtál megtört életének és felruháztad őt egy új küldetéssel. Uram, tudod, hogy mennyire nagy szükségem van rád! Ezért kérlek, hogy alakíts át engem is teljesen ma és a nagyböjt alatt készítsd fel szívemet a nagyhétre!

Elhatározás: Ma elhívok valakit Szentmisére.