Visszatérés az Atyához
2020. március 14. Nagyböjt második hete – szombat
Lk 15,1-3. 11-32
A vámosok és a
bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók
méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" -
mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet: "Egy embernek volt két
fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az
örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal
ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba.
Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét
elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.
Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a
sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel
csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak
neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik
kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek
apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra,
hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.
Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta
és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és
megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa
odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá.
Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt
borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és
életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az
idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz,
meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és
megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt
borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és
nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére
vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem
szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy
egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki
vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - Az
mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S
illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre
kelt, elveszett és megkerült."
Bevezető ima:
Uram, bűnösként jövök eléd, tisztelve végtelen szereteted és irgalmad.
Hiszek benned, és életem középpontjába helyezlek. Mindazt, ami vagyok,
alázatosan eléd teszem, és – mint az apostolok – beismerem kicsinységem a
Te hatalmasságod előtt. A Boldogságos Szűzanya közbenjárása által
kezedbe helyezem ezt az elmélkedést, bízva abban, hogy meg fogod adni
nekem azokat a kegyelmeket, amikre a legnagyobb szükségem van.
Kérés:
Uram, segíts felismernem, hogy teljesen tőled függök, s add meg a
kegyelmet, hogy akaratod szerint élhessek! Segíts napról-napra jobban
kiszakadnom az életemben jelenlévő bűn és kicsapongás fogságából!
1. A pillanatnak élve. A
fiatalabbik fiú fejébe vette, hogy eltékozolja életét. Ott akart lenni,
ahol történik valami, mégpedig azonnal akart ott lenni. Sok dolog
okozott neki örömet azok közül, amiket jónak tartott, azonban ez csak
egy felületes és rövid ideig tartó öröm volt, amely nem adott neki
valódi beteljesülést. Meggondolatlan volt, és sok fájdalmat okozott a
tetteivel. Az életben olyan könnyen helyezzük magunkat mások elé, hogy
megszerezzük magunknak, amit akarunk. Be kell látnunk, hogy azokat
bántjuk meg a legtöbbször, akiket a legjobban szeretünk. Krisztus arra
tanít bennünket, hogy életünkre ne úgy tekintsünk, mint a múló
élvezetekre, hanem tekintsük arra az örökkévalóság tükrében.
2. Visszatérés az Atyához. A
fiatalabb fiú mindent elveszített, elérkezett élete mélypontjához.
Mindene, amije korábban megvolt már csak egy távoli emlék Emlékszik,
hogy milyen jól ment a sora, amikor atyjával élt; emlékszik, hogy milyen
jó dolguk volt még atyja szolgáinak is. Látja, hogy semmije sincs –
messze az atyai kegyelemtől – ami itt tarthatná őt, ezért elindul vissza
az atyjához. Amikor hibázunk és bűnt követünk el, ugyanennek a
bűnbánatnak, töredelmes hozzáállásnak kell szívünkben lennie. A nagyböjt
arra való, hogy ilyenkor megújítsuk kapcsolatunkat Krisztussal a
bűnbocsánat szentségén keresztül. Miként a fiatalabb fiúnak, nekünk is
alázatosnak kell lennünk, és fel kell ismernünk, hogy semmit sem
veszítenünk és mindent elnyerhetünk, ha visszatérünk a helyes útra az
Atyához.
3. Az Atya tárt karokkal vár minket.
Még ideje sem volt a fiúnak, hogy előhozakodjon előkészített
mondandójával, mert atyja már csókokkal és ölelésekkel árasztotta el őt,
és úgy bánt vele, mint egy királlyal. Az Atya velünk is így bánik
minden alkalommal, amikor bocsánatért megyünk hozzá. Hallani akarja
bűnbánatunkat, de mindennél jobban akarja kegyelmét és jelenlétét
felépíteni életünkben. Ez az Atya legnagyobb öröme: visszakapni
bennünket biztonságban és kegyelemben. Annyira szeret minket, hogy
hátrahagyta számunkra a bűnbocsánat szentségét, és minden időben
lehetőségünk van ehhez járulni. Isten az egész szívünket akarja
birtokolni.
Beszélgetés Krisztussal:
Krisztus, köszönöm a szentgyónás kegyelmét, ami által újra egyesülhetek
az Atya irgalmával. Bűnös vagyok, és eltávolodtam tőled az életemben.
Te mégsem mondasz soha sem le rólam; felkeresel, és visszavezetsz
magadhoz. Kegyelmeddel folytatom a küzdelmet, hogy legyőzzem hibáimat,
hiányosságaimat és bűneimet!
Elhatározás: Ma teljesen tudatosan tartok egy jó lelkiismeret-vizsgálatot.
Kommentáld!