Jézus a bárkában
2021. június 20. Évközi tizenkettedik vasárnap

Evangélium:
Mk 4,35-41
Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!'' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?'' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!'' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?'' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?''

Bevezető ima: Hatalmas és irgalmas Istenünk! Fiad emberi testet öltött, hogy legyőzze az emberi gyengeséget. Halálának és feltámadásának titka által védj meg minket a bűn és a halál hatalmától, ami ellen saját erőből nem tudunk védekezni! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kérés: Jézusom, bízom benned. Erősítsd bizalmamat!

Elmélkedés:
1. „A hullámok becsaptak a bárkába.“ Az, hogy Jézus a bárkában van, még nem jelenti azt, hogy a hullámok nem dobálhatják a bárkánkat. Ezért sosem lehetünk elégedettek csak azért, mert Isten kegyelmében élünk, jó imaéletünk van, és gyakran járulunk a szentségekhez. Ha minden kötelességünknek eleget teszünk, még nem jelenti azt, hogy életünk elképzeléseinknek megfelelően, simán zajlik. Számunkra az a legfontosabb, hogy Jézus ott van a bárkában, különösen akkor, ha válságos vagy kritikus helyzetben vagyunk. Az Ő jelenléte életünkben az alap, ami biztonságot és erőt ad nekünk, mindegy, hogy a víz csendes vagy viharos.

2. „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“ Aki már átélte a kísértések, a fájdalom, az igazságtalanság és a teljes káosz hullámait, az teljesen megérti, milyen spontán módon szakadt ki a tanítványok szívéből ez a kérdés. Azok a pillanatok, mikor olyan erőkre támaszkodunk, melyek fölött nincs mindig uralmunk, szembesítenek bennünket törékenységünkkel, halandóságunkkal. Ami még olaj a tűzre ebben a helyzetben, hogy úgy tűnik, Isten közömbös a helyzet iránt. Ilyenkor szívünk automatikusan Istenhez fordul és megkérdezi: „Téged ez nem érdekel?” Vagy más szavakkal: „Nem szeretsz engem?” Pontosan ilyen helyzetben döbbenünk rá, mennyire fontos nekünk Isten szeretetének és irgalmasságának a megtapasztalása.

3. „Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?“ Szent Pál mondja, hogy ő akkor érezte át ezeket a szavakat „a hullámok a bárkába csaptak”, mikor kérte Istent, vegye el testéből a tövist. A kapott válasz fontos tanulság a keresztény ember számára: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé” (2 Kor 12,9). Ha szabad akaratunkból letettük életünket Krisztus kezeibe (vagy meghívtuk Őt a bárkánkba), attól kezdve Jézus elvárja, hogy higgyünk és bízzunk benne, és szeressük Őt. Az út, amelyen vezet bennünket arra való, hogy erősítse hitünket, reményünket és szeretetünket, hogy azok növekedjenek és érettebbé váljanak bennünk. Elvárásai fejében pedig kegyelmével segít bennünket. Ez az egyik a sok üzenete közül: „Veletek vagyok a bárkában és ez mindig elég.”

Beszélgetés Krisztussal: Kegyelmes Istenem! Te ismered gyengeségeimet és hiányosságaimat. Mindennek ellenére őszintén hiszem, hogy veled mindent képes vagyok megtenni az életemben, amit kérsz tőlem. Add kegyelmed, hogy akkor is rád figyeljek, ha életem viharai és hullámai békémet fenyegetik. Szűzanya! Segíts, hogy csak Jézusé legyen a szívem!

Elhatározás: Ma teszek egy tíz perces szentséglátogatást.