Fizetésnap
2021. május 31.  Évközi kilencedik hét – hétfő

Elmélkedés:
Mk 12,1-12
Jézus ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, bekerítette sövénnyel, présgödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből. Azok megragadták őt, megverték, és üres kézzel bocsátották el. Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték és gyalázattal illették. Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: „A fiamat tiszteletben fogják tartani.” A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: „Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre. Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja. Vagy nem olvastátok az Írást: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és csodálatos ez a mi szemünkben”?” Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.

Bevezető ima: Uram, alázattal fordulok hozzád. Gyakran vétkeztem és ismerem gyengeségeimet. Szereteted biztosítja, hogy kegyelmeddel a szentség útján maradhatok.

Kérés: Uram hadd ismerjem fel jobban, mit kívánsz tőlem! Segíts észrevennem, milyen szolgálatokat kérsz tőlem magad és mások számára.

Evangélium:
1. Szidalmakat elviselni. Fáj, amikor összeszidnak. Egy nyilvános szidalom még kellemetlenebb. És ha valakinek az egész életét róják fel – az fáj csak igazán! Így érezhettek a nép vezetői, akik itt Jézushoz fordultak. Jézus kertelés nélkül megmondja nekik, hogy tévedésben élnek. Tévednek önteltségükben, a Szentírás kicsinyes értelmezésében, és abban is, ahogyan Isten és a világ kapcsolatát tekintik. Mindez képtelenné teszi őket, hogy a közöttük tartózkodó Isten Fiát felismerjék. Szívesen hinnénk, hogy az ő helyükben mi máshogy viselkednénk, és Jézust nem utasítanánk el. De biztosak lehetünk ebben? Nem pont olyanok vagyunk, mint a vének és az írástudók Krisztus idejében, amikor elutasítjuk, hogy a követére, a püspökre, a papra vagy egy törvényes elöljárónkra hallgassunk?

2. „Egy másik szolga.” Isten nem adja fel nálunk egy eredménytelen kísérlet után. Életünk során számtalan követet küld hozzánk, hogy közelebb hozzon magához. Miért mulasztjuk el a lehetőségeket, hogyan lehet, hogy akiket Isten küldött, nem ismerjük fel? Lehet, hogy egy gyermek mondja nekünk, vagy egy prédikációban halljuk, esetleg egy barátunk segítséget kérő e-mailje az eszköz, ahogyan Isten el akar minket érni. Isten népe a régi szövetség prófétáit elutasította. Változott itt valami? Lehet, hogy én is bezárom füleimet egy próféta előtt?

3. „Ez az örökség!” A szőlőbirtok bérlői nem tűnnek nagyon okosnak. Megölik a tulajdonos fiát, hogy a birtok örökösei lehessenek. Melyik apa adná az örökséget fia gyilkosainak? Ez képtelenség. De a bűn is képtelenség. Életünkben Krisztust sokszor elutasítjuk, és közben csodálkozunk, hogy imáink látszólag nem kerülnek meghallgatásra. Milyen gyakran követik az imáimat áldozatok vagy a szeretet megnyilvánulásai?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy jól teljesíthessem mindazt, amit hitem megkövetel! Hadd ismerjem fel, hogy keresztény-létem mit kíván tőlem, hogy ne legyek elégedett azzal, ahogyan mások is élnek, hanem keresztségemhez méltó életet vezessek!

Elhatározás: Egy tized rózsafüzért elmondok a családomban valakiért, aki letért a hit útjáról.