A mennyből, vagy a földről való?
2021. május 29.  Évközi nyolcadik hét – szombat

Evangélium:
Mk 11,27-33
Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?” Jézus így felelt nekik: „Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől.” Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt.” 

Bevezető ima: Uram, újra eljöttem hozzád és imádkozom. Nem látlak, de bízom abban, hogy itt vagy és tanítani akarsz engem. Ahogyan megmutatod szeretetedet irántam azzal, hogy időt szentelsz rám, úgy szeretném én is szeretetemet kifejezni azzal, hogy a hit, a bizalom és a figyelem lelkületével töltöm veled ezt az időt. Itt vagyok Uram, hallgatlak téged, és szeretettel válaszolok.

Kérés: Uram Jézus, ajándékozz nekem valódi őszinteséget és becsületességet az életemben!

Elmélkedés:
1. Az őszintétlenség rossz érzése. Egy nappal ezelőtt Jézus nagy felfordulást okozott a templomban. Felborogatta a pénzváltók asztalait és kiűzte az állatokat. Mindenki más a börtönben találta volna magát, azonban Krisztus volt ott, akinek még nem jött el az órája. Azonban a főpapok és az írástudók, magyarázatot – jobban mondva bocsánatkérést – akartak hallani, hogy azután vádolhassák Jézust. Kérdésükre Jézus ravaszul kérdéssel válaszol, amit a főpapok és írástudók nem tudtak megválaszolni, mert féltek, hogy a nép felismeri őszintétlenségüket. Mennyire megsebezte a farizeusoknak ez a becstelensége Urunkat! Nem akart nyíltan beszélni hozzájuk, mert látta, hogy a szándékuk csak az, hogy kiforgassák a szavait. Én is annyira irtózom a becstelenségtől, mint Jézus? Vannak az én életemben is nyomai az őszintétlenségnek? Jobban foglalkoztat, hogy mások mit gondolnak rólam, mint az, hogy Krisztus mit gondol rólam?

2. A hit megtérést követel. Jézus nem mondta ki ezeket a szavakat, de tudták, hogy elhangozhattak volna. A farizeusok nyugtalan lelkiismerete jelezte, hogy helyes lett volna ez a megjegyzés. Miért nem hittek azoknak, akik Krisztus előfutárai voltak? Nem ugyanazért, amiért Jézusnak sem hittek? Keresztelő János vádolta őket becstelenségükért: eljöttek, hogy a megtérés keresztségében részesüljenek, azonban az életüket nem akarták megváltoztatni. Lenne oka Jézusnak, hogy engem is megdorgáljon nem egyenes dolgaimért? Előfordul, hogy úgy járulok szentgyónáshoz, hogy közben nincs bennem őszinte vágy az életem megváltoztatására? Esetleg kerülöm a kiengesztelődés szentségét, mert azt gondolom, hogy nincs mit megváltoztatnom az életemben?

3. A tudatlanság olcsó kifogás. Biztos, hogy nem először és utoljára történt meg, hogy a tudatlanság mögé bújva tudatosan megakadályozzák az igazság és a belőle fakadó következmények napvilágra kerülését. Ezek az írástudók nem voltak képzetlen emberek; ők voltak azok, akik a nép vezetői voltak, és mint ilyenek felelősséggel tartoztak azért, hogy betartsák Isten és a nép között kötött szövetséget. A nép Jánosban nagy prófétát látott, aki példájával a lemondásban és beszédével a megtérésre hívott. Azonban a zsidó elöljárók nem fogadták el, hogy valaki rajtuk kívül jogot formáljon arra, hogy Isten nevében szóljon. Igazából tudták az igazságot, de nem voltak készen, hogy elfogadják azt. Előfordul, hogy én is a tudatlansággal takarózom olyankor, amikor nem vagyok biztos egy cselekedetem helyes voltában?

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, olykor tudom, hogy mit kérsz tőlem, de túl sokba kerülne nekem, hogy megtegyem akaratodat. Néha annyira félek, hogy mit fognak mondani, vagy gondolni mások, vagy a cselekedeteim következményeitől félek. Ajándékozd nekem az őszinteség és az erősség Lelkét, hogy mindig el tudjam fogadni, és képes legyek követni szent akaratodat!

Elhatározás: Ma igyekszem csendben eltölteni az Úrral néhány percet, és kérem a kegyelmet, hogy mindig őszinték legyenek cselekedeteim.