Jézus és a fügefa
2021. május 28. Évközi nyolcadik hét – péntek 

Evangélium:
Mk 11,11-26
Jézus bevonult Jeruzsálembe, és a templomba ment. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába. Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották. Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek." Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost. Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. Péternek eszébe jutott (az átok): "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt." Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."

Bevezető ima: Uram, Jézus, újra hozzád jövök az imában. Bár nem látlak, bízom jelenlétedben, és abban, hogy tanításodat át akarod adni nekem. Azzal mutatod meg nekem szeretetedet, hogy velem töltöd ezt az időt. Én is ugyanígy akarom megmutatni irántad való szeretetem: a hit, a bizalom és az odafigyelés lelkületével akarom ezt az időt veled tölteni. Itt vagyok, Uram, hogy hallgassalak, és szeretettel válaszoljak neked. 

Kérés: Uram Jézus, segíts, hogy egyesítsem imámat és tetteimet! 

Elmélkedés:
1. A bűnös élet pusztasága. Azt látjuk, hogy Jézus gyökeréig kiszárította a meddő fügefát, bár tudta, hogy még nincs itt a szüret ideje. Jézus sohasem saját maga kedvéért tett csodát, ezért tudjuk, hogy a fát sem azért büntette meg, mert nem enyhíthette éhségét. Az esemény közvetlenül az előtt történt, hogy Jézus a jeruzsálemi Templomba lépett, ahol várta, hogy embereket talál, akik „Atyja dolgaiban” vannak. Ehelyett azok világias, sőt, néha csaló és hamis dolgokkal voltak elfoglalva. Jézus az igazság és becsület gyümölcseire számított, de azok nem voltak ott, így a fügefa voltaképpen Jeruzsálemet jelképezte. Én vajon becsületes vagyok másokkal szemben? Felfogom, amit az Úr elvár tőlem, hogy gyümölcsöt teremjek? Jól hasznosítom erre az időmet, az imádságot és a tetteimet?

2. Egy nap valakinek az életében. Ez a szentírási részlet lehetne Krisztus egy napjának dokumentuma. Reggel indult Betániából Jeruzsálembe, belépett a Templomba, megtisztította, és szembesült az ott levők haragjával, majd tanított egészen addig, amikor késő este visszatért Betániába. Másnap újra folytatta szolgálatát, tanított arról, hogy milyen fontos a hit az imádság során. Jézus egy percet sem vesztegetett el, hanem teljesítette Atyja akaratát. De Jézus nem fontoskodott. Nem avatkozott be mások dolgába, viszont nem engedett becstelen, álságos tevékenységet Atyja házában. Így hát kikergette a becstelen kereskedőket a Templomból. Hát én jól használom ki az időmet? Fordítok időt az imádságra? Mindig tisztelettel viselkedem Isten házában, ahol az Eucharisztiában az én Uram lakik?

3. Hit az imádság erejében. Az imádság és a tett szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Jézusnak igaza volt, amikor kiűzte a pénzváltókat és az állatokat a Templomból. Valóban nem szabad hívságos dolgokkal foglalkoznunk, amikor a templomban vagyunk. Helyes viszont, ha gondjainkat, félelmeinket, örömünket, sikereinket és kudarcainkat Krisztus elé tárjuk az imádságban. Jó, ha megkérdezzük Urunk véleményét az ügyeinkről, és kegyelmet kérünk a folytatáshoz. És ha azért imádkozunk, hogy találkozhassunk Krisztussal, akkor erőt és vágyat merítünk üzenetének hirdetéséhez. Az imádság apostoli lelkesedéssel tölt el. Az én imádságom is belső erő forrása? Az én tettem is szerető imádság?

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, sokat kívánsz tőlem, de mindig velem vagy és segítesz kegyelmeddel és jelenléteddel. Segíts, hogy bölcsen használjam időmet Országodért!

Elhatározás: Ma öt perccel több időt fordítok az imádságra, hogy ezzel is jobban szolgáljam Krisztust.