Istent állítani a középpontba
2020. március 11. Nagyböjt második hete – szerda 

Mt 20, 17-28
Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad."
Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték. Erre ő így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta." A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

Bevezető ima: Uram, bár szemeimmel nem látlak téged, hiszem, hogy most is velem vagy. Tudom, hogy te jobban ismered legbelső énemet, mint én magam, és jobban szeretsz engem, mint amilyen szeretettel önmagam szeretem. Köszönöm, hogy vigyázol rám, bár nem érdemlem meg. Cserébe szeretném felajánlani a bűnbánatomat és a beléd vetett reményemet.

Kérés: Uram, tisztítsd meg szívemet az emberek elismerése iránti vágytól!

1. Az elismertség iránti vágy. Jakabot és Jánost megkísértette az ördög azzal a gondolattal: „Mit kapok tőled, Uram?” Résen kell lennünk akkor is, amikor tiszta szándékkal kezdünk apostoli munkát, mert könnyen elcsábít az elismertség iránti vágy. Azért kell mindig az Egyház felügyeletére bízni a munkánkat. Krisztus mindig elkerülte a hatalmi vitákat. Amikor János figyelmezteti Jézust: ”Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! … Aki nincs ellenünk, az velünk van.” (Mk 9: 38-40)

2. Krisztus nem bátortalanodik el. Krisztus éppen a szenvedéséről és kereszthaláláról beszélt az apostoloknak, őket mégis elvakította a büszkeségük, és nem vettek tudomást Krisztus gondjairól. Őt ez azonban nem bátortalanította el. Inkább segített nekik elvonatkoztatni saját maguktól és követni Őt a sírig tartó önátadásig.

3. Másnak átengedni az előnyt. „Ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek.” (Jn 6, 27) Az emberek elismerése múlandó, még az életünkben sem tart ki. A mennyben is hasztalan, hiszen nem egymásra, hanem Istenre fogunk figyelni. Tudjuk azonban, hogy Isten az érdemeink alapján fog megítélni bennünket. Megjutalmaz bennünket minden jóért, különösen, ha másokat hozzá vezetünk. Meg vagyok győződve erről? Milyen örök életre szóló kincsekért fáradozom? Hogyan tehetem Krisztust az első helyre az életemben?

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, túl gyakran hasonlítom magam más emberekhez. Szívesen hiszem magamat feljebbvalónak, miközben elfeledkezem rólad és a jóságodról. Elfelejtem, hogy minden jó tőled származik és minden erényem a Te ajándékod. Segíts tudatában lennem ezeknek az igazságoknak és hiteles szerénységre törekednem!

Elhatározás: E hét minden napján elmondok egy imát, alázatosságot kérve Istentől. (Rafael Merry del Val bíboros: Az alázatosság litániája megtalálható itt: