Bensőséges barátság az Úrral
2021. május 9. Húsvét hatodik vasárnapja

Evangélium: 
Jn 15,9-17
Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!”

Bevezető ima: Uram, azzal kezdem imádságomat, hogy egész valómat felajánlom neked: gondolataimat, vágyamat, elhatározásaimat, tetteimet, reményemet, félelmemet, gyengeségemet, kudarcaimat és kicsiny sikereimet. Kitárom feléd magamat, hiszen Te már mindent tudsz rólam. Biztos vagyok benne, hogy irgalmas vagy hozzám, és átható, szerető tekinteted megtisztít engem.

Kérés: Jézusom, segíts, hogy teljesítsem szeretetre hívó parancsodat!

Elmélkedés:
1.Jézus mélységes szeretete. Jézus meglepő hasonlattal él. Tanítványai iránti szeretetét Atyjának az iránta való hatalmas szeretetéhez hasonlítja. Még mielőtt a világ lett volna, az Atyát és a Fiút határtalan, egymás iránti szeretet töltötte be. A Szentlélek ezt a szeretetet kapcsolja össze. A Szentháromság bensőséges egysége és kölcsönös önátadása túlnő minden emberi értelmen, és Jézus mégis azt mondja tanítványainak, hogy így szereti őket. Észreveszem én is, hogy Megváltóm milyen mélységesen szeret engem? Kellő tisztelettel fogadom és lelki életemben egyre nagyobb, odaadó szeretettel viszonzom Krisztus személyes szeretetét, amelyet a kereszten igazolt számomra?

2.A barátság súlya. Jézus tanítványait barátainak szólítja. A körülmények és időzítés aláhúzzák ennek a kijelentésnek a hitelességét. Jézust alig néhány óra múlva a magára hagyják és megtagadják azok, akiket most barátainak nevez. Az Urat mégis annyira eltölti a szeretet, hogy túltekint követői árulásán, és látja azt a győzelmet, amit nekik fog szerezni. Jézus nekem is felajánlja barátságát. Hív, hogy „maradjak meg a szeretetében”. Nem megfigyelőnek hív, hanem azért, hogy érezzem meg a vele való együttlét örömét. A „Megfeszített” követése mindig nehéz, de barátsága olyan kincs, amely sokkal nagyobb, mint a kereszt súlya.

3. A szeretet pecsétje. Az Atya és a Fiú egymás iránti szeretetet, amelyet Jézus kegyesen terjeszt ki felénk, tanítványai és barátai felé, a szeretet gyümölcsét kell, hogy megteremje. Az első keresztények nagyon komolyan vették Jézus szeretetre szólító parancsát. Ez volt jellemző vonásuk, ami megkülönböztette őket a körülöttük élő emberektől. Mágneses erő volt, ami sok embert vonzott, hogy csatlakozzon hozzájuk. Az egymás iránti szeretet parancsa egyenesen következik abból a méltóságból, hogy mi az Úr szerettei vagyunk. Ha Jézus úgy szerette testvéremet, hogy életét adta érte, nyilván nekem is tisztelnem és szeretnem kell őt. A szeretet minden igaz keresztény jele, jelvénye, pecsétje. Természetes, hogy Krisztus szeretet parancsát úgy élhetem meg a legjobban, hogy először is saját családomon kezdem a szeretet gyakorlását.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus kérlek, add, hogy mindig csodáljam az irántam megnyilvánuló mélységes szeretetedet. Barátodnak nevezel engem, bár nem vagyok mindig méltó erre a megszólításra. Jobb és igazabb barátod szeretnék lenni!

Elhatározás: Ma egyik családtagomat valamilyen egyszerű, szeretetből fakadó jótettben fogom részesíteni.