Világosság a léleknek
2021. április 28. Húsvét negyedik hete – szerda

Evangélium: 
Jn 12,44-50
Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.” 

Bevezető ima: Atyám, áldás számomra ez a lehetőség, hogy imádkozhatok. Eléd járulok, hogy megörvendeztesselek és dicsőítselek. Imádságomat azokért ajánlom fel, akik számítanak lelki támogatásomra. 

Kérés: Uram, növeld a reményt bennem, hogy tudatában legyek mindig a Te folyamatos vezetésednek és védelmednek. Bár szavaid visszhangoznának lelkemben! 

Elmélkedés:
1. A sötétségtől ijedten. A kis gyermekek félnek a sötétségtől… végül is a szörnyek és a szellemek a sötétségben élnek. Ha felkapcsolod a lámpát, a félelmek tovaszállnak. A való világ oly kevéssé ijesztő, ha ég a villany. Ami igaz a gyerekekre, igaz ránk is – más szinten. Rengeteg félelmünk van, s ezek közül sok abból ered, hogy sötétségben járunk. Nem ismerjük a jövőnket, nem befolyásolhatunk bizonyos eredményeket. De Jézus „világosságul jött a világba”. Ha ismerjük Jézust, a világossága világít az életünkben, és félelmeink eltűnnek. Mi nem ismerjük a jövőt, Ő igen. Mi sok mindent nem befolyásolhatunk, az Ő gondviselése irányít mindent. Mint a kis gyermek, aki megnyugszik, amikor apja vagy anyja a sötét szobába lép, Jézussal biztonságban nyugodhatunk. Vele együtt minden rendben lesz.

2. Jézus szavai felelősséget jelentenek. Ha valamitől félnünk kell, az saját magunk. Néri Szent Fülöpről mondják, hogy, reggel felkeléskor a tükörbe nézve azt mondta: Uram, figyelj Néri Fülöpre, hogy ma ne áruljon el újra Téged.” Az Úr saját magunkra mért ítéletről beszél, amennyiben nem fogadjuk el szavait. Amikor érezzük az érzékiség és az önteltség láncait, amik arra kényszerítenek, hogy inkább magunkban bízzunk és ne Krisztusban, meg kell állnunk egy pillanatra. Olyan ez, mint egy lelki piros lap, ami figyelmeztet, hogy távolodunk Krisztus tanításától. Ha Krisztushoz ragaszkodunk és elutasítjuk a gondolatot, hogy inkább a saját fejünk után megyünk, mint Őt követve, elkerüljük a sötétséget, ami a legfélelmetesebb dolog a világon.

3. Az Atya parancsa az örök élet. Az 1960-as évek filozófiája szörnyű szemetet hagyott hátra, mely napjainkra is hatást gyakorol. Saját magaddal törődj! – mondja a „woodstocki hitvallás” elhitetve velünk, hogy önmagunk erőszakos előtérbe tolása a boldogság kulcsa. Bármennyire ellentmondásosnak hallatszik, a valódi boldogság kulcsa az engedelmesség. Jézus a vízen járt, lecsendesítette a vihart, ezreket táplált néhány kenyérrel és hallal. Tanítása szerint a boldogság nem a hatalomban nyugszik. Sokkal inkább az Atya parancsainak teljesítésében. Engedelmeskedni az Atyának nem más, mint az örök élet útján járni, ez pedig a legvadabb álmainkat is meghaladó teljesség.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, vedd el félelmeimet! Tudom, hogy az válik a javamra, ha Téged szeretlek és követlek. Add meg az erőt, hogy engedelmeskedjek az Atyának és így az örök életre jussak, amire oly nagyon vágyom. 

Elhatározás: Ma törekszem lelki kötelezettségeim tökéletes megvalósítására.