A kétség, mely kinyilatkoztatja alaptermészetünket 

Húsvét negyedik hete – kedd

Evangélium: 
Jn 10, 22-30
Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: ,,Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!'' Jézus azt felelte nekik: ,,Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.'' 

Bevezető ima: Mennyei Atyánk, mikor Fiad feltámadását ünnepeljük, szeretnénk megosztani azt az örömöt másokkal, amelyet Krisztus feltámadása nyert meg nekünk. Uram, szabadíts meg azoktól a kétségektől, melyek cinikus elégedetlenséggel töltenek el. Add meg a hitet, mely képessé tesz elfogadni azokat a válaszokat, melyeket az imádságban adsz. 

Kérés: Uram, segíts, hogy kövesselek elfogadva a keresztet, melyet hordoznom kell, és amely eszköz az irántad és felebarátaim iránt érzett szeretetem megtisztítására.

Elmélkedés:
1. A kétségek belül születnek. „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket?” Így kiáltottak a zsidók Krisztushoz ezen az ünnepen. Könnyen „elszakadt a zsidóknál a cérna”, ugyanakkor ez velünk is gyakran megesik, amikor türelmetlenek vagyunk. Isten lehet a válasz az összes problémánkra, bizonyítékokkal, melyek alátámasztják szeretetét és irgalmát, és amelyek annyira egyértelműek és tiszták. Sokszor talán buzgón versenyzünk a szentség felé vezető úton, nagylelkűségünkkel átugorva minden akadályt, mellyel szembetalálkozunk. Máskor meg úgy viselkedünk, mint a zsidók a mai evangéliumban. Miért? Mi történik velünk? A mai rész teljesen világossá teszi számunkra, hogyha kétségeink vannak, az nem feltétlenül a természetünkből adódik. Szívünk konokságából is fakadhat. Még akkor is, ha ezeket belefoglaljuk imádságunkba, azon kaphatjuk magunkat, hogy idegesek vagyunk Istenre, mert továbbra is próbák elé állítja szívünket és visszatartja a válaszokat kérdéseinkre. Vagy ami még rosszabb, hogy nem tetszik az a válasz, mellyel imáinkra felel. „Elég neked az én kegyelmem.” (2 Kor 12,9). Kételkedni kezdünk Urunkban, mert nem válik azzá, amit a mi önző szeszélyeink diktálnak. Ilyen hozzáállással mit tud nekünk mutatni, ha nem akarunk látni? Mit tud nekünk Isten mondani, ha süketek vagyunk meghallani szavait?

2. „Nem vagytok az én juhaim közül valók.”Talán azt gondoljuk, hogy túlságosan kemény szavak voltak, melyeket Jézus a zsidókhoz intézett, amikor azt mondta nekik „nem vagytok az én juhaim közül valók”. Mindezek ellenére nem lehet, hogy mégiscsak megbocsátható lett volna hitetlenségük? Lehet, hogy nem kellett volna úgy próbára tenni Jézust, mint ahogy másokat szoktak? Vagy mindenkinek hinniük kellene, aki azt mondja, hogy Istentől származik? A probléma nem az volt, hogy a farizeusoknak nem volt joguk kérdezni attól, aki ilyet állít – sőt, valójában ez volt a kötelességük. A probléma inkább az volt, hogy nem akartak hinni azokban a cselekedetekben, amiket Jézus véghezvitt, és amelyek bizonyítékként szolgált Jézus Isten-fiúságára. Megtagadták a hit ajándékát, mert nem hagyták, hogy az megérintse a szívüket. „Nem vagytok az én juhaim közül valók”. Talán ezekkel a kijelentésekkel is észhez akarta téríteni a nyájat és segíteni, hogy visszataláljanak hozzá. Néha mi is azt vesszük észre, hogy dacosan elutasítjuk Krisztust és az Egyházat. Felmentjük és kimentjük magunkat személyre szabott változtatásokkal, mert azt érezzük, hogy az Egyház más tagjainak kellene megváltozni ahhoz, hogy kedvünk teljék bennük. Észreveszem, hogy keresnem kell Krisztust és hallgatnom kell rá, különösen azokra a dolgokra, melyeket a Szentírásban mond és az egyházi elöljárók által tanít? Az írás nagyon egyértelmű; akkor vagyunk Krisztus nyájának tagjai, ha hallgatunk szavára.

3. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem. A mi Urunk nem csak azt akarja, hogy a lelkek szeressék Őt, hanem, hogy szeressék Atyját. Krisztus földi küldetése az volt, hogy békét szerezzen az emberiség és az Atya között. Azáltal, hogy megmentett minket, visszaadta nekünk a szeretetet, melyet elutasítottunk, amikor a Mennyei Atya akarata helyett a bűnt választottuk. Tehát tudjuk, hogy az Atya irgalmának gazdagságából adódik, hogy újra bátran szerethetjük. Most ahhoz, hogy az Atyát szeressük, Krisztust kell utánoznunk, aki saját cselekedeteit, hozzáállását és az Atyával való kapcsolatát a következő szavakkal írta le: „Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van." (Jn 8,29). Urunk azt kéri, hogy cselekedjünk úgy, ahogy Ő, és engedelmesen tegyünk eleget az Atya akaratának. A világ annyira fog megváltozni körülöttünk és megbékélni Istennel, amennyire mi képesek vagyunk arra koncentrálni, hogy Mesterünket utánozzuk, és mindig azt cselekedjük, ami az Atyának kedves.

Beszélgetés Krisztussal: Ó Jézus, az irántad való szeretetből mindig azt akarom tenni, amiben az Atyának kedve telik. Add meg Uram a szükséges hitet, hogy észrevegyem, Te életem minden történése mögött ott vagy. Tanítómként állsz mellettem és hazavezetsz Atyádhoz, megbékítesz vele, segítesz, hogy teljes szívemből, teljes elmémből és minden erőmmel szeressem. Segíts, hogy ne a szenvedésekre koncentráljak, melyeken át kell esnem, a könnyek völgyén át kell kelnem, hogy megtisztuljak hiúságomtól és önzésemtől. Segíts inkább, hogy magamhoz öleljem keresztemet, mert ezt tőled kapom, és ez minden szeretet forrása. Taníts engem újra és újra, hogy a kereszt nem azért van, hogy megsebezzen, hanem, hogy meggyógyítson a bűn nyomorúságos betegségeiből. Uram, lelkem pásztora, ismerj el engem nyájad tagjaként! Vezess, hogy mindig az Atya akaratát cselekedjem! 

Elhatározás: Ma nem fogok hangot adni a panaszaimnak, és ezt a szeretetből fakadó erőfeszítést fel fogom ajánlani azoknak az önző panaszoknak a jóvátételéért, melyek ma Isten ellen hangzanak el mások ajkáról.