Soha nem tudsz annyira elveszni, hogy ne találjalak meg
2021. április 21. Húsvét harmadik hete – szerda

Evangélium: 
Jn 6, 35-40
Kafarbaumban így tanította Jézus a sokaságot: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.''

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet, amelyet irányomba tanúsítasz. Viszonzásul neked adom életem és szeretetem.

Kérés: Uram, erősítsd meg beléd vetett hitemet és bizodalmamat, hogy lássam, Te vagy az egyetlen, akire valóban szükségem van!

Elmélkedés:
1. Az üres sír mutatja Krisztus nagyságát. „Ez olyan, mintha lenne egy hatalmas űr a szívemben, amit nem tölthetek meg akármivel.” – kiált fel a lélek, amely hosszú távollét után tér vissza a szentségekhez. Éhezte és szomjazta Krisztust, és Krisztus nem engedi, hogy bármi más elfoglalja azt a helyet, ami az övé. Mikor újra és újra találkozunk Krisztussal – az Ő kegyelméből a szentgyónásban, az áldozásban – képesek vagyunk megtapasztalni azokat az ajándékokat, melyeket maga Krisztus ígért meg nekünk. Ha őszintén magunkba tekintünk, mindannyian felfedezhetünk kisebb vagy nagyobb ürességet a szívünkben. Az csakis Krisztus helye lehet, ahova nekünk kell Őt beengedni. De ahhoz, hogy befogadhassuk Őt, keresnünk kell az Ő irgalmát és segítő kegyelmeit.

2. Akkor hát mitől félsz? Ha az egyetlen dolog, amire igazán szükségünk van, és amire vágyódunk az Krisztus, akkor mi tart vissza minket attól, hogy hozzá menjünk? Néha a büszkeségünk, a lelki lustaságunk, vagy a felszínes lelki élet. Ezeken az okokon túl az is előfordulhat, hogy azt hisszük, ha nyitunk Krisztus felé, akkor elveszítünk valami nagyon fontosat. Emeritus XVI. Benedek első pápai beszédében a következő gondolatokat címezte hozzánk a félelemről: „Ne féljetek Krisztustól! Ő semmit sem vesz el, de mindent odaad nekünk. Ha mi odaajándékozzuk magunkat neki, a százszorosát kapjuk vissza. Igen, tárjátok szélesre az ajtókat Krisztus előtt és meg fogjátok találni az Örök Életet. Ámen.” (2005. április 24).

3. Meg tudod mondani, hogy hol vannak azok, akik elvesztek? Ezek azok a szavak, amiket Jézus soha nem mondott és nem is fog mondani. Az Atya akarata, hogy Krisztus egy lelket sem veszíthet el, aki benne bízik. Krisztus soha nem hibázik a küldetésében. Ez a mi biztosítékunk arra, hogy Ő soha nem tesz rosszat nekünk és soha nem hagy minket az Ő támogató kegyelmei nélkül. Nem lesz olyan nehézség, akadály, vagy kísértés, ami túl nagy lenne ahhoz, hogy Ő átsegítsen minket rajta.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, bízom benned. Tudom, hogy a sok szenvedés és az akadályok, melyekkel utamon találkozom, hozzád vezetnek el. Te vagy az, aki valóban képes a szívemet betölteni. Valahogy, rejtélyesen minden próbatétel ennek a valóságnak a része.

Kérés: Ha akadállyal találkozom a mai nap folyamán – még akkor is, ha ez csak egy kis dolog – el fogok imádkozni egy rövid fohászt Krisztushoz és kérem, hogy adjon erőt átlépni ezen a nehézségen.