A távolság megtapasztalása
2021. április 11.
Húsvét második vasárnapja az Isteni irgalmasság vasárnapja

Evangélium:
Jn 20,19-31
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!" Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Bevezető ima: Uram Jézus, hiszek irántam való szeretetedben és kegyelmedben, ezért jöttem ma eléd. Tudom, hogy ezen az elmélkedésen keresztül megtapasztalhatom szeretetedet és eltelhetek kegyelmeddel azért, hogy beteljesíthessem azt a szerepet, amelyet a megváltás tervében nekem szántál. Tudod, hogy gyenge vagyok, és néha úgy érzem, hogy feladom. Ugyanakkor tudom, hogy számíthatok nagylelkű kegyelmedre, amellyel támogatod a bátorságomat és a szeretetemet. Részemről küzdeni fogok azért, hogy jól kihasználhassam ezt a veled töltött időt.

Kérés: Jézus Krisztus, engedd, hogy megismerjem a szívedet!

Elmélkedés:
1. Az Ő szíve. Ebben a szentírási részben, Krisztus belehelyezi magát abba a megtapasztalható távolságba, amely elválasztja Őt Tamás ujjától és kezétől. Arra hívja ezt az apostolt, hogy kétségekkel harcoljon azért, hogy elérje az Ő oldalát és kapcsolatba kerüljön Szent Szívével, amely csordultig van irgalommal. Nincs többé kétség a Megváltó feltámadott testben, de nincs kétség az Ő irgalmát illetően sem, amelyet a bűnök bocsánatáról megígért. Tamással együtt, kerüljünk mi is érinthető közelségbe Krisztus szívével, és nézzünk keresztül az Ő megnyitott oldalán, hogy megláthassuk az a szívet, amely annyira szeret minden lelket.

2. Az én szívem. Nem csupán megérinteni akarjuk Krisztus szívét, hanem arra is meg akarjuk kérni az Urat, hogy Ő is érintse meg a szívünket. Csakúgy, mint a leprások, akik eldeformálódott testüket mutatták Krisztusnak, hogy érintse és gyógyítsa meg őket, ugyanúgy mutassuk meg neki a mi eldeformálódott lelkünket, kérve az érintést és a gyógyulást. Boldog Faustisna Kowalska nővér, az Isteni Irgalmasság apostola azt mondaná, hogy ehhez csak annyi szükséges, hogy hagyjuk a szívünket félig nyitva, és Isten megteszi a többit. Mutassuk meg az Ő „szent ujjának” azt, amit meg kell érintenie kegyelmével, különösen a gyónás szentsége által.

3. Minden szív. Krisztusban a legfőbb szomjúság gyakran találkozik a legfelháborítóbb hálátlansággal és sértéssel a lélek részéről. A Szent Szív ezt Alacoque Szent Margit Máriának mondta el. Elmagyarázta neki, hogy számára a legkínzóbb fájdalmat az emberek hálátlansága okozza. Törekedjünk arra, hogy közelebbi kapcsolatba hozzuk a lelkeket ezzel a szomjazó szívvel, az imáink, az apostoli erőfeszítéseink és a felajánlásaink által.

Ferenc pápa így fogalmazott 2020-ban ezen a vasárnapon: Csak ő hiányzott, Tamás. De az Úr megvárta. Az irgalmasság nem hagyja magára, aki lemaradt. Most, amikor a világjárványból való lassú és fáradságos újrakezdésre gondolunk, épp ez a veszély fenyegethet: elfeledkezni arról, aki lemaradt. Fennáll a veszély, hogy egy még rosszabb vírus támad meg bennünket, a közömbös önzőségé. Ennek a vírusnak az átadása azzal a gondolattal kezdődik, hogy az élet akkor lesz jobb, ha nekem jobb lesz, hogy akkor lesz minden rendben, ha számomra rendben mennek a dolgok. Innen indulunk, és odáig mehetünk, hogy válogatunk az emberek között, leselejtezzük a szegényeket, feláldozzuk a lemaradókat a haladás oltárán.
Ez a világjárvány azonban emlékeztet bennünket arra, hogy nincsenek különbségek és határok a szenvedők között. Mindannyian törékenyek, mindannyian egyformák, mindannyian értékesek vagyunk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, köszönöm a szeretetről és az irgalmasságról adott példádat, amelyet a tanítványoknak való megjelenésed és Szent Tamáshoz való kedvességed által adtál nekünk. Legyen tele az én szívem hálával és maradjon közel a Te szerető, irgalmas érintésedhez!

Elhatározás: Imádkozni fogok egy ismerősömért, hogy tapasztalja meg Isten irgalmát a gyónás szentsége által. Ha lehet, közvetlenül segítek valakinek, hogy ez megtörténjen.