A bánat könnyeitől az örömkönnyekig
2021. április 6. Húsvét nyolcada – kedd

Evangélium: 

Jn 20,11-18
Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették." E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal." Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester". Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem."

Bevezető ima: Uram, Te vagy az élet forrása, mivel Te vagy maga az Élet. Feltámadásod a halálból reményt ad nekem, hogy én is feltámadok, és veled örvendezek a mennyben. Többet kell gondolkodnia jótetteidről és ígéreteidről mindazoknak, akik bíznak benned. Köszönöm Jézus, hogy újra életre keltél, és mutatod az utat hazafelé, a mennyország felé. Szeretlek, és teljes szívemből akarlak követni téged. Továbbra is szeretnék még inkább együttműködni veled, hogy sok embert vezessek feléd.

Kérés: Uram, adj nekem élő, eleven és gyümölcsöző hitet!

Elmélkedés:
1. Mária szeretettől vakon zokogott a sírnál. Szent János megjegyzi: „Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból” (Jn 20,9) Mivel Mária még nem fogta fel elméjével és még kevésbé a szívével a feltámadás valóságát, csak zokogott a sír mellett. Elmélkedjünk egy kissé ezen a megható jeleneten, amely Mária Urunk iránti mély szeretetét mutatja. Még az angyalok kérdése: „Miért sírsz?” – sem rázza fel. Csodáld szeretetét, kövesd ezt a szeretetet, akard, amit ő akar, hogy mindig az Úrral legyen! Legyen Urunk iránti szeretetünk olyan erős, mint amilyen Mária szeretete volt a sírnál!

2. Elvitték szerelmét. Szegény Mária! Életének bánatai oly kicsinyek, szánalmasak voltak! Egy szomorú napon a kétségbeejtő helyzete miatt prostituált lett. Méltósága elveszett, üres lelke csak a kóborló ördögöket tudta befogadni (v.ö. Lk 8,3; Mk 16,9). A világ, a test és az ördög megvetően, csak önző lehetőséget látott benne. De Urunk másképpen látta, és másképpen szerette őt. Most azonban a szeretet, amely megújította életét, ott volt eltaposva, amint mélázott az üres sírnál. Nézd csak szívét, amint bánattól és borzalomtól sújtva tapasztalja, hogy Urát bántják, ütlegelik, keresztre feszítik. Mindezek a gondolatok áradnak ki elméjéből, és ezekre a szavakra indítják: „elvitték Uramat”.

3. „Miért sírsz?” Mária szeretete megfelelő helyen, megfelelő időben és megfelelő személy iránt bontakozott ki. Könnyeit Uráért ontotta. Jézust megérintette Mária szeretete, nem hagyta, hogy így maradjon, bánattól sújtva. Most Krisztus kérdezi: „Miért sírsz?” Valójában Jézus azt mondja: „Múltad bűnének nincsen hatalma rajtad. A gonoszoknak, az ördögnek sincsen. Itt vagyok, én vagyok a Feltámadás, az Út, az Igazság és az Élet! A bűn, a gonoszság, az ördög, a halál el akarnak ugyan venni, de nem tehetik, mert az enyém vagy! Megváltottalak saját vérem, árán, életemet adtam érted, barátom vagy.” Ezt a nagy igazságot foglalja össze Jézus egyetlen szóban, azzal, hogy néven nevezi őt: „Mária”. Igen, Jézus személy szerint ismer és szeret minket. Észre kell térnünk, és hinnünk kell a feltámadás igazságában! Hinnünk kell Jézusban!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, vezess el engem az örök életre! Hadd jussak közelebb hozzád, hogy mindig bízzak benned, és ne féljek a kereszttő! Hadd szeresselek életem kicsiny keresztjeiben, akármilyen formában jelenjen is meg!

Elhatározás: Megkeresem azt a barátomat, akit elidegenítettem rossz példámmal vagy önfegyelmem hiányával, és igyekszem kibékíteni őt jócselekedettel és megértéssel. Mindezt a járványhelyzet előírásait betartva teszem.