A keresztények számára a sír nem a vég
2021. április 3.  - Nagyszombat

Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál időzik, az Ő szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Ezen a napon, húsvét vigíliájának evangéliumát olvassuk.

Evangélium: 
Mk 16,1-7
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek."

Bevezető ima: Jézus, Te hűséges barátom vagy az életben és a halálban. Feltámadásod adja az örök életbe vetett szilárd reményemet. Szereteted, amelyet a kereszten megmutattál, arra indít, hogy teljes szívemmel kövesselek a hitben, reményben és szeretetben. Neked ajándékozom magamat alázattal és hálával. Te vagy egyedül az Úr az én életemben. Te vagy az életem értelme. Vágyom látni szerető arcod, Uram, bár még a reményben kell várakoznom, hogy majd az öröklétben láthassalak téged.

Kérés: Uram Jézus, növeld a beléd vetett reménységemet!

Elmélkedés:
1.  A sötétség közepette. Mária és a többi asszony feladták a reményt. Jézus meghalt. Már csak egy méltó temetéssel ajándékozhatták meg Őt. Péntek este sietniük kellett, mert közel volt a szombat. Most mindenre volt idejük. Milyen nehéz lesz újra látni Jézus kifejezéstelen arcát, amelyet oly jól ismertek, a hideg testet bebalzsamozni, amely olyan sokat jelentett számukra. Mit is fognak tenni a balzsamozás után? Mi lesz azzal a kis csoporttal, amely mindig Jézussal tartott? Hallották, hogy néhányan ma visszatérnek otthonukba, mert Jézus halála után már hiába volnának együtt – mindennek vége. Nehéz lehetett elhinni azoknak, akik Jézus arcába néztek, hogy mindennek vége, bár úgy tűnt, ez az igazság. A sötétség és a reménytelenség nem tartozik a keresztények életéhez.

2. Fellobban egy váratlan fénysugár. Kétségeik, szomorúságuk és reménytelenségük közepette felgyullad egy fény, amely olyan erős, hogy elvakítja őket. A követ elhengerítették. Besietnek a sírba, és a legrosszabbtól tartanak, de a sírt a sötétség helyett fény tölti be. Mi ez? Egy ember? Nem, egy angyal! Rájuk mosolyog, és megosztja velük a hihetetlen örömhírt: Jézus feltámadt! Ő vár rájuk Galileában. „Ez tényleg hihetetlen!” – gondolják. „Nem támadhat fel valaki a halálból!” Azonban az angyal hihetetlen szava valahogy mégis bátorságot önt beléjük, és békével, sőt hittel tölti el őket. Szívük mélyén tudják, hogy a hihetetlen mégis megtörtént, és valósággá vált. Nekünk is táplálnunk kell a reményünket. Szívünket arra kell irányítani, ami jó, igaz és szép – Jézus Krisztusra és az Ő megváltó tervére. Nála van a mi erősségünk és boldogságunk.

3. Minden másképp néz ki. Az angyal feladatot adott az asszonyoknak: a feltámadás hírét el kell vinniük másoknak, és hirdetniük kell. Ők tudják, hogy ez az örömhír milyen fontos. Jézus, az ő reménységük él! Amikor sietve az utolsó vacsora terméhez mennek, folyamatosan a csodálatos hír jár az eszükben, amelyet most kaptak, és kezdik megérteni a Jézussal kapcsolatos dolgokat. Visszaemlékeznek arra, hogy Ő megmondta: szenvednie kell és meg kell halnia, de fel fog támadni a halálból. Miért nem figyeltek akkor pontosan minden szavára? Most minden olyan egyértelműnek tűnik. A feltámadás igazsága mindent új színbe öltöztet. A feltámadás csodája átjárja-e egész életemet, és eltölt-e engem békével és boldogsággal? Ha nem, miért nem? Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztusról úgy tudok a legjobban tanúságot tenni, ha valóban boldog vagyok, függetlenül attól, hogy éppen milyen eseményeket kell átélnem életemben?

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, ha igazán elhinném, hogy ez az élet csupán előkészület az örök életre, jobban igyekeznék minden nap, hogy tetszésedre legyek. Segíts hinnem abban, hogy a keresztények nem maradnak sírban, és kincseiket nem erre az életre, hanem az elkövetkezendő életre kell gyűjteniük.

Elhatározás: A feltámadás ünnepének előkészületeként megkérdezem magamtól, hogy valóban mit jelent számomra ez a tény. Valóban másképp élek, mint azok, akik nem fogadják el Krisztust, és nem hisznek a feltámadásban? Ezután megváltoztatom azt az életemben, ami nem fér össze a feltámadásba vetett hitemmel.