Mindent az irántad való szeretetből tett
2021. április 2. – Nagypéntek

Evangélium: 
Jn 18, 1-27
Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték. Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el." Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál." Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?" A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért." Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára, Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte. A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam." E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a főpapnak?" Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?" Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok."  A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben."  Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Bevezető ima: Uram, Jézus, nagypéntek az a nap, melyen kereszthalálod által legyőzted a bűnt. Megmutattad, hogy irgalmad összetörhetetlen. Minél inkább gúnyoltak és támadtak, annál nagyobb volt legszentebb szívedből fakadó megbocsátásod. Köszönöm, Uram, az alázatos és nagy ajándékot, melyet nagy szenvedések között adtál nekünk. Ma egészen közel szeretnék lenni hozzád szenvedéseidben. Szeretnélek egyre jobban megismerni, és egyre inkább követni, életemnek minden napján.

Kérés: Uram, győzd meg szívemet, hogy Te tényleg az irántam való személyes szeretetből haltál meg!

Elmélkedés:
1. Én vagyok. E hatalmas szavakat mondta Krisztus a katonáknak, akik azért jöttek, hogy elfogják őt a Getszemáni-kertben. E szavakat hallatta Isten, amikor Mózesnek kinyilatkoztatta nevét a Sínai-hegyen. E szavakat használják a keresztény gondolkodók, hogy minden dolgok teremtőjéről írjanak. Ezek azok a szavak, melyekkel Krisztus elismeri és kihirdeti istenségét a katonák előtt. Ezért estek a földre. Amikor Krisztus szenvedését szemléljük, emlékezni akarunk istenségére. Ő az én Istenem, Ő az én Megváltóm.

2. Nem vagyok! Péternek e szavai éles ellentétben állnak Jézus szavaival, melyekkel istenségét hirdeti ki. Mondhatnánk, hogy Szent Péter szájából minden elhangzik e szavak által, ami az emberben gyenge és törékeny. Ellentétben a Getszemáni-kertben álló Krisztussal, Péter a meleg tűznél áll; nem katonák kérdezik őt, hanem egy szolgáló. Ő azonban letagadja, hogy Krisztus tanítványa. Ezáltal bebizonyítja Péter, hogy gyenge és rászorul Isten irgalmára és kegyelmére. Azonosulnunk kellene Péterrel, és be kellene látnunk, hogy szükségünk van Krisztus áldozatára. Mikor mondjuk, hogy nem tartozunk Krisztushoz? Mikor hagyjuk magunkat lehúzni a gyengeségeinktől? Mit kell tennem ahhoz, hogy az ilyen bukásokat elkerüljem, és Krisztust hűségesebben kövessem?

3. Krisztus az irántam való szeretetből halt meg. A mai evangéliumi rész szembeállítja Péter tagadását és Jézus halálra ítélését. Krisztus halála Péter tagadása nélkül is megtörtént volna, de milyen hatással volt ez a mi Urunkra? Jézus meghalt Péterért és minden emberért, hogy megmentsen bűneinktől. Ettől Péter hitetlensége és hiányos szeretete semmit sem változott. Amikor megtért, és újra hitt, akkor ismerte fel, hogy Jézus mindezt érte tette, és attól kezdve mindenütt hirdette ezt az igazságot. Urunk segítsen nekünk, hogy felismerjük, hogy Krisztus minden tettünket látja, és ezek a tettek vagy vigasztalják Őt, vagy még több szenvedést okozunk neki a sok hűtlenséggel. Határozottan azon kell dolgoznunk, hogy felépítsünk magunkban egy második természetet, miáltal a kísértés pillanataiban szívünket először Jézushoz fordítjuk, és arra gondolunk, hogy mennyi szenvedést okoznánk neki árulásunkkal. Akkor akaratunk erőt kap, hogy a rossz cselekedetet elutasítsuk, és egyedül csak Urunknak és Megváltónknak tetszésére legyünk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, odaadásodat szemléltem, amellyel irántam való szeretetedről tanúságot tettél. Kérlek Téged, töltsd el szívemet kegyelmeddel, hogy egyre jobban megismerjelek és szeresselek téged. Hűtlenségem és gyengeségem hozzájárultak nehéz szenvedésedhez. Mindezt az irántam és minden egyes ember iránti szeretetből tetted. Köszönöm, Uram.

Elhatározás: Ma azt a kegyelmet fogom kérni, hogy felfogjam, hogy Krisztus engem személyesen szeret éppen akkor, amikor szenvedését és halálát szemlélem.