Találkozni a jellel
2020. március 4. Nagyböjt első hete – szerda
Boldog Meszlényi Zoltán vértanú

Lk 11,29-32
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.”

Bevezető ima: Édes Jézus, hiszek benned, mert emberré lettél, hogy az Atyát kinyilatkoztasd nekünk. Ha nem így történt volna, nem ismerhetnénk Őt. Remélek benned, mert jelen vagy az életemben. Engeded, hogy találkozhassak veled. Segítesz megértenem, hogy a lehető legtökéletesebb és legmélyebb találkozásra kaptam meghívást. Szeretlek, mert Te előbb szerettél engem, és napról-napra mélyebbre vezetsz engem a szeretet megtapasztalásában. 

Kérés: Uram segíts, hogy jobban értékeljelek és tetteimben a Te szereteted tükröződjék!

1. Bizalmatlanság. Az emberek, akikhez Jézus az evangéliumból idézett részben szól, nem bíztak benne. Nem nyitották meg felé a szívüket, ezért nem érthették, és nem értékelhették Őt.
Azt akarták Jézustól, hogy az ő elképzeléseik szerint cselekedjen. Nekünk is el kell kerülnünk minden olyan kísértést, ami ide vezethet bennünket. Az emberek jelet kértek, de Jézus nem ad nekik jelet a feltámadáson kívül. Tudatában volt annak, hogy ezek az emberek olyanok, mint a szegény Lázárról szóló példabeszédben a dúsgazdag ember testvérei: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!” (Lk 16, 31)

2. Felismerni Krisztus nagyságát. Jézus két olyan Ószövetségi figuráról beszél, akiket a hallgatóság mélységesen tisztelt. Jézus mégis hatalmasabb mindkettőjüknél, mert Ő nemcsak egy ember, hanem Isten Fia is. Mindannyian csodálunk bizonyos embereket személyiségük, vagy értékeik miatt. Milyen szempontok alapján értékelünk valakit jobban, mint a többi embert? Nem azt az embert tartjuk a legtöbbre, akinek személyisége és tulajdonságai a legjobban fejezik ki, hogy mit is jelent valójában embernek lenni? Azáltal, hogy Krisztus magára vállalta emberi természetünket, megmutatta nekünk, hogyan élhetjük meg teljesen és tökéletesen emberségünket. Szent II. János Pál pápa előszeretettel idézett a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes lelkipásztori konstitúciójának 22. pontjából: „Krisztus… teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását.”

3. Komolyan venni Krisztust. Dél királynője komolyan vette Salamon bölcsességét és hosszú, veszélyes utat tett meg, hogy hallgathassa őt. A niniveiek komolyan vették Jónást és az üzenetét és bűnbánatot tartottak. Mindkét esetben az emberek tettei egy másik emberrel való találkozástól függnek. Ha komolyan vesszük Krisztust, akkor meg akarjuk Őt ismerni és találkozni akarunk vele. Vannak kiváltságos pillanatok és helyek, ahol ezt megtehetjük: a Szentmisén és a tabernákulum előtt. Ha ez a találkozás valós, akkor segít minket tetteinkkel is válaszolni Krisztus nagylelkűségére.

Beszélgetés Krisztussal: Kedves Uram, Te tudod, hogy vannak az életben olyan helyzetek, amikor nem tudok teljesen bízni benned. Olyan könnyű a dolgokat a saját szemszögemből nézni. Segíts, hogy úgy lássak, ahogyan Te! Add, hogy megnyíljanak „lelki szemem”, amelyek segítségével felismerhetlek az élet különböző helyzeteiben.

Elhatározás: A mai napon Jézust fogom keresni és kérem, mutassa meg nekem minden helyzetben, hogyan cselekedjek.