A halottak mind meghallják majd Isten Fiának hangját
2021. március 17.  Nagyböjt negyedik hete – szerda

Evangélium:
Jn 5, 17-30
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.” Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel. Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

Bevezető ima: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy dicsérhetlek és imádhatlak. Kérlek, fogadd el imádságomat! Az imám legyen dicsőség neked, nekem pedig hozza meg a szükséges kegyelmeket!

Kérés: Uram, segíts, hogy mindig az örök életre való hivatásom szerint alakítsam döntéseimet!

Elmélkedés:
1. Michelangelo Krisztusa. Jézus szavai, amelyekről most elmélkedünk, a vitatott szombati gyógyítás után hangzottak el a Betezdánál. Jézus nem tévedésből mondta ezeket a szavakat, hanem kinyilvánította Fiúi identitását, akit az Atya ítélői joggal látott el. A zsidók megbotránkozása újabb kinyilatkoztatást váltott ki: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.” A megváltás történetének ez a légköre az, amely megérinti a zarándok lelkületű látogatót, amikor belép a Sixtusi Kápolnába. Michelangelo „Az utolsó ítélet” című mesterművének központi alakja Krisztus, aki eljön erővel és hatalommal, akinek a mérhetetlen ereje feltámasztja a halottakat. Nemsokára a nagyhéthez érkezünk, amelyet Jézus szenvedése hat át. Jézus szavairól elmélkedve segítségünkre lehet, ha tudatosítjuk, hogy az a Krisztus, aki szenved, ugyanaz a Krisztus, akit Michelangelo ilyen drámaian megfestett, aki majd hatalommal jön el.

2. Jó vagy rossz fogadtatás? Michelangelo a mindenható Krisztust festette meg. Ő a forrása annak a feltámadást kiváltó erőnek, amely a megszabadultakra is és elítéltekre is kiárad. Vajon ez a dicsőségben eljövő Krisztus egy haragos úr-e? Arckifejezése inkább együtt érzőnek, mintsem haragosnak látszik. Felemelt keze vajon üdvözlő, vagy eltaszító mozdulatot ábrázol-e? Számszerűen biztosan több az üdvözlés, mint az eltaszítás: az elítéltek csak a festmény egy hatodát teszik ki, vagyis sokkal többen vannak a megmentettek. Ez azonban nem egy isteni kinyilatkoztatás, hanem Michelangelo elképzelése. Nem tudjuk az arányokat. Végső soron a jó vagy rossz fogadtatás az ember választásának következménye, amelyet az isteni ítélet megerősít majd. Michelangelo egy részletben összegzi az elkárhozást: egy elkárhozott lelket két ördög visz le a pokolba. Ennek az embernek az arckifejezéséből kiindulva egy kötetnyit is lehetne beszélni az ítéletről, amely végső soron az ember választásának következménye. Arcának felét tenyerébe temeti, a reszkető szája és bűntudatot sugalló szeme egyetlen dolgot kiált a néző felé: „Számomra nincs bocsánat. Én magam alakítottam a végzetemet.”

3. Szelíd, ellenállhatatlan erő. A megmenekültek nagy száma az isteni kegyelem hathatós erejét bizonyítja. Az üdvözültek öröme tapintható. Egy angyal szállít két lelket, akik egy láncba kapaszkodnak. De vajon tényleg egy lánc az? Közelebbről nézve nem egy egyszerű lánc az, hanem a remény lánca: egy rózsafüzér. Egy másik angyal lehajol egy felhőről, hogy felsegítsen egy túlsúlyos feltámadtat, akinek a széles teste kicsit nehézkes teher. Az angyalnak mégis elég csak a mutatóujját kinyújtania, hogy könnyedén felemelje. Árad az isteni kegyelem, az üdvözülést szelíd és ellenállhatatlan erő kíséri. A Spe Salvi enciklikában emeritus XVI. Benedek pápa így emlékeztet minket: „Az utolsó ítélet képe elsősorban nem rémkép, hanem a remény képe, sőt számunkra talán a remény döntő képe. Mindazonáltal ez a kép nem félelmetes-e mégis? Azt mondanám: egy olyan kép, amely fölébreszti a felelősséget. Éppen ezért annak a félelemnek a képe is, amelyről Szent Hilarius azt mondja, hogy minden félelmünk helye a szeretetben van. Ez a mi vigaszunk és reményünk. De az ő igazságossága ugyanakkor kegyelem is. Ezt a megfeszített és föltámadott Krisztusra tekintve tudjuk.” (No. 44).

Beszélgetés Krisztussal: Uram, a Te hangodról elmélkedtem, amely képes előhívni a halottat a sírból. Kegyelmezz nekem! Vezess engem döntéseimben, hogy egykor majd ne a haragoddal, hanem a szereteteddel találkozzak!

Elhatározás: Ma a lelkek megmentéséért fogok valamilyen áldozatot hozni.