Isten arcát keresni
2021. február 28. Nagyböjt második vasárnapja

Evangélium: 

Mk 9,2-10
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad.

Bevezető ima: Úr Jézus, Te megmutattad Péternek, Jakabnak és Jánosnak jövendő dicsőségedet, hogy megerősítsd őket a hitben. Tudom, hogy nekem is erőt adsz a jelenléteddel, hogy hordozni tudjam a keresztemet és egy napon szemtől szembe láthassalak. Ebben az imában rád bízom magamat. Szeretni akarlak teljes értelmemmel, teljes szívemmel, lelkemmel és erőmmel.

Kérés: Uram, mutasd meg nekem arcodat!

Elmélkedés:

1. Az ember vágyódása Istenhez. Jézus sok időt töltött az Atyával való egységben, imádsággal. A mai evangéliumban is arról olvasunk, hogy szokásához híven is felment a hegyre imádkozni. Az embernek a hozzáállása mutatja meg azt az akaratát, hogy az Atyával egységben éljen. Valami nagyon különleges lehetett abban, ahogyan Jézus imádkozott, hiszen a tanítványai arra kérték, hogy tanítsa őket is. Ők is olyan közelségben akartak lenni az Atyával, mint Jézus. Én is őszintén keresem a módját, hogy bensőséges kapcsolatom legyen Jézussal? Bízom abban, hogy ha teljes szívemmel keresem Istent, meg fogom találni Őt? Számára nagy öröm, ha hozzá fordulunk gyermeki imáinkkal.

2. Az imádság hegyén. A „szent hegy” képe sok helyen megjelenik a Szentírásban, Ábrahámtól Mózesig, és Jézus nyilvános működése során is többször találkozunk vele. A hegy ilyenkor egy olyan helyszínt jelképez, melyen Isten arcát keressük az imában. Az imádság a mi utunk erre a szent hegyre, ahol Istennel találkozhatunk. Készen állok az útra, tudva, hogy nehézségekkel lesz tele? A Katekizmus az imádságról mint egy küzdelemről ír: „Ki ellen? Magunk és a Kísértő ármánykodásai ellen, aki mindent elkövet, hogy az embert elfordítsa az imádságtól, vagyis az Istennel való egyesüléstől. Úgy imádkozunk, ahogy élünk, mert úgy élünk, ahogy imádkozunk.” (KEK 2725)
Készen állok arra, hogy nap, mint nap elinduljak a hegynek, mindig magasabbra az imádságban? Úgy élek, ahogy imádkozom – elégedett vagyok ezzel az élettel és az imával? 

3. A hegymászás eszközei. Minden jó hegymászó felszereli magát az útra, mely a hegyre vezeti őt. Nekünk is megvannak az eszközeink az imádsághoz. Először is az evangélium, mely megmutatja nekünk Jézust: „Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn 14:9). Elmélkedjünk rajta minél gyakrabban, és kérjük Istent, hogy mutassa meg magát az evangéliumon keresztül. Másrészt segítenek a szentségek, különösen a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia. A gyónás által megtapasztaljuk Isten szeretetteljes kegyelmét, mely visszaemel a vele való gyermeki kapcsolatba. Az Oltáriszentségben magát a Szeretetet, Jézus Krisztust kapjuk meg, akivel ebben a szentségben egyesülhetünk. Az én imáimnak is biztos alapot ad a rendszeres szentségi élet?

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, köszönöm, hogy velünk maradtál az Oltáriszentségben. Ez a legjobb módja annak, hogy lássam az arcodat, hogy közelebbről megismerjelek és megszeresselek. Add, hogy a szeretetedre én is szeretettel válaszoljak!

Elhatározás: Ma legalább öt percig az Úr közelségét keresem az imában, kegyelmét kérve szeretteimért és saját szükségleteimért.