Istenre emlékezve
2021. február 16.  Évközi hatodik hét – kedd

Evangélium: 

Mk 8,14-21
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!" Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette és így szólt: "Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok? Nem emlékeztek rá, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" "Tizenkettőt" - felelték. "S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?" "Hét" - mondták. Erre újra kérdezte: "Még mindig nem értitek?"

Bevezető ima: Istenem, tudom, hogy Te működsz az életemben és én oly kevéssé figyelek oda rád. Már az is elég kellene, hogy legyen a jövőbeni teljes odaadásomhoz, és hozzád való elköteleződésemhez, hogy ismerem a múltamban való jelenlétedet. Megismerve a Te történetedet, vágyakozom utánad. Olyan jóságra vágyom, mely nem csal meg, amely mai napomat tartósan gyümölcsözővé teszi. Ma apostolod akarok lenni, és nem engedem, hogy evilági szenvedélyeim megnyomorítsanak, vakká tegyenek, és ebben megakadályozzanak.

Kérés: Uram, add meg nekem a kegyelmet ahhoz, hogy még jobban akaratodnak szenteljem magam azáltal, hogy jobban bízom benned!

Elmélkedés:

1. Az alapozás hiánya. „Azért van mindez, mert nincsen kenyerünk?” Most láthatjuk, milyen könnyen szemünk elől téveszthetjük Isten imában küldött üzenetét, mert belefeledkezünk a „azonnali” dolgokba. Szomjazunk a sikerre, azt szeretnénk, ha egy családtag, vagy barát azonnal kibékülne velünk, vagy rögeszménkké válik az anyagiasság. A bizonytalan szívet könnyű megfosztani a teljes élet képétől, mert nem sziklára építkezett. A lélek, mely a biztos alapból táplálkozik, tudja, hogy amíg Krisztus az övé, és az Ő akaratát cselekszi, addig nem érheti baj.

2. Isten műveire emlékezni. „Hát nem emlékeztek?” Izrael legnagyobb bűne az, hogy megfeledkezett azokról a hatalmas tettekről, melyeket Isten érte vitt végbe. Nagyon fontos gyakorta hálát adnunk azokért a jótéteményekért, melyeket Istentől kapunk. Mindannyiunknak emlékeznünk kell: Isten az, aki alkotott minket és elkezdett dolgozni az üdvösségünkön. Ha így idáig eljuthattunk ilyen kevés együttműködéssel, milyen messze mehetnénk, ha teljesen elköteleznénk magunkat mellette?  Milyen virágzóvá válhatna az életünk? Mennyi probléma alakulna át és szolgálna javunkra Isten keze által?

3. Szeretnélek újra látni. Egy napon minden Krisztust követőben fel kell, hogy merüljön az egészséges kétely, hogy az életéről valóban helyesen gondolkodik-e? Helyes, ha gyakran végzünk ilyen lelki „méregtelenítést”, mely megszabadít minket a rendetlen vágyaink okozta mellékes céloktól. A méregtelenítés az imádság iskolájában található. Szent Ágoston mondja, hogy az imádságban megeddzük a vágyainkat, hagyjuk szívünket megtisztulni a zaklatottságtól, és itt teljesedhet ki a Szeretett iránti ragaszkodásunk és rajongásunk. Ha folyamatosan nyitottak vagyunk, az Isteni szeretet tüze meggyógyíthatja elménket és komplexusainkat.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, ments meg engem a lelki anorexiától, mely által lelkem elvesztené a jelenléted iránti éhségét. Nem hagyhatom, hogy a napi gondok és rendetlen vágyaim megakadályoznak abban, hogy méltó módon szerethesselek. Milyen veszélybe sodrom magam, hogyan rombolom le a boldogságomat az illúziók világában! Szabadíts meg engem Uram a saját ostobaságomtól! Add meg nekem, hogy újra éhezzek szeretetedre, és én megígérem, hogy soha többé nem engedem magam eltántorítani a büszkeségem és tetteim által.

Elhatározás: Ma leírom azokat a dolgokat, amelyek eltávolítanak Jézustól, és amelyekről tudomást szereztem. Szent közömbösséggel és őszintén megtagadom őket, és csak annyit engedek be az életembe, amennyit Jézus jóváhagy.