Önmagáért szeretni Jézust
2021. február 15. Évközi hatodik hét – hétfő

Evangélium:

Mk 8,11-13
Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Lelke mélyéből felsóhajtott: "Miért akar jelet ez a nemzedék? - mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.

Bevezető ima: Uram, olyan hideg tudok lenni hozzád üdvözítő jelenléted ellenére, miközben sietek a pillanatnak élni, és egyre inkább beérem önmagammal is. Nem csoda, hogy nehezen szánom rá magam az imádságra: használom hozzá a hitet, hogy megismerjelek, az isteni szeretetet, hogy benned éljek és az isteni reményt, hogy bízzak benned. Most hozzád jövök, és semmi mást nem akarok, mint még hűségesebb tanítványoddá válni.

Kérés: Uram, adj nekem olyan hitet, amely megvigasztalja a Te szívedet!

Elmélkedés:
1. Krisztus elküldése. G.K. Chesterton egyszer megjegyezte: „A keresztény eszmény nem lett kipróbálva és hiányosnak találtatott, hanem nehéznek találtatott.” Jézus igazán szeret minket, és sosem utasítana el egy alázatos lelket és azokat az igaz javakat, melyekkel e lélek betöltekezhet, és így megmenekülhet. Ha az igényeink kimerülnek abban – ahogyan a farizeusoknál is látjuk – hogy Istent békén hagyjuk és a lelki életünk kihűlt, akkor az lehet a feladatunk, hogy megtisztítsuk a szívünket az önzés minden maradékától. Nagyon körültekintően tartózkodnunk kell minden olyan tettől és szótól, amely Jézust taszítaná. Krisztust nem szeretheti olyasvalaki, aki nem tud vele azonosulni, és Ő sem elégítheti ki azokat a vágyainkat, melyek nem tükrözik bennünk Istent. A boldogságot sokfelé kereshetjük, de Jézus szeretné, ha belátnánk, hogy az Ő akaratának elfogadásában rejlik a beteljesülés.

2. Az imádság a lelkem mindennapi lélegzetvétele. Jézus a lelkünkkel egy olyan nyelven társalog, mely a hit, a remény és a szeretet természetfeletti cselekedetéből fakad. Csendben fog maradni, ha be akarjuk szorítani Őt a saját indítékaink és számításaink kicsi és szűk keretei közé, miközben „jól ki akarjuk találni”, hogy mit is tegyünk. Jézus nem akar „Superman” lenni, aki csak akkor lép be az életünkbe, mikor a dolgok igazán rosszra fordultak és minden elveszett. Sokkal inkább közbenjáró, hiszen napról napra a vele való egységben és kegyelemben megélt életet adja nekünk azáltal, hogy megosztja saját életét minden egyes lélekkel. Életünket olyan szabadnak és gyermeki bizalommal teljesnek szeretné látni, mint egy lélegzetvétel.

3. Jelek, melyek közelebb hozzák Jézust. Jézus biztos jeleket adott nekünk, melyek megmutatják jelenlétét a mindennapi életünkben. Az első a kereszt jele. Csak a hit képes megfejteni a misztériumát, hogy eljuthassunk oda, ahol bűneink az Isteni irgalommal találkozhatnak. A bűn minden rossz forrása, ami tönkreteheti az életünket, és amire a Megfeszített a gyógyír. A hit által megtehetjük, hogy úgy lássuk – ahogyan a jobb lator is –Krisztus szeretetét a világegyetem középpontjában, mint egy örvényt, mely be akarja szippantani a világot. Egy másik jel, amelyet nekünk hagyott, az Oltáriszentség. Ez a leghatalmasabb jel, hiszen tartalmazza magát a jel létrehozóját. Krisztus megalázta magát, hogy mindenáron velünk maradjon. A kenyérben és borban elrejtezve feltárja nekünk, hogy lelkünk számára Ő mit is jelent. Az Oltáriszentség színe alatt megtanulunk Jézussal, a Tiszta Szeretettel találkozni. „Azon az éjszakán, melyen elárultatott, megmutatta szeretetének mélységét…” E jelek segítségével tanuljuk meg azt a szeretetnyelvet, melyen Jézussal beszélgethetünk és megismerhetjük, megszerethetjük és imádhatjuk Őt úgy, ahogyan azt leginkább kívánja.

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, engedd, hogy a büszkeségemből fakadó kételyeim megsemmisüljenek az Isteni szereteteddel való érett találkozásban. Ne engedd, hogy éretlenségem legyen akadálya Országod terjesztésének. Szeretném alázatosan elfogadni azt, hogy meg kell változnom és azt, hogy változtatnom kell a hozzáállásomon, ami az életemre vonatkozó isteni tervedet illeti.

Elhatározás: Ma időt szánok arra, hogy méltányoljam és megköszönjem Jézusnak azokat a jeleket, melyeket azért adott, hogy ismerhessem, szerethessem, és jobban szolgálhassam Őt életem során.