Túláradó jóság
2021. február 13. Évközi ötödik hét – szombat

Evangélium: 

Mk 8, 1-10
Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. "Sajnálom a tömeget - mondta -, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek." Tanítványai ezt válaszolták: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét" - válaszolták. Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett. Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.

Bevezető ima: Uram, milyen gyakran meginog hitem és kezdek olyan dolgokban bízni, amiket megérinthetek vagy láthatok, ahelyett, hogy a Te ígéreteidbe és erődbe vetném bizalmamat. De hiszek benned, hiszem, hogy Te vagy az Élet kenyere, és, hogy csak Te vagy képes betölteni lelkem legmélyebb vágyait. Hiszen Te vagy az én teremtőm, Te tudod, hogy mire van szükségem és meg is adod nekem minden nap. Hiszen Te vagy az én Megváltóm, Te vagy vezetőm a kereszt és a megbocsátás útján. Egyre elkötelezettebben akarlak téged követni.

Kérés: Uram, erősítsd meg hitemet, hogy olyan nagylelkű legyek, mint te!

Elmélkedés:

1. Sajnálom a tömeget. Jézus együtt érez az emberekkel még időszakos szükségleteikkel kapcsolataikban is. Ő tudja, milyen földiesek tudnak lenni, csak arra vágyakoznak, hogy betöltsék a kenyér és víz iránti igényeiket. Egy másik részben így beszél: Azt mondom ezért nektek: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök!... Ezeket a pogányok keresik.” (Mt 6, 25-33) - A pogányok, tehát, akik nem hisznek, és nem bíznak a Mennyei Atyában. A mi Urunk nem aggodalmaskodik amiatt, hogy mit fog enni és mit fog magára venni, de arra vágyakozik, hogy ételt és ruhát adjon másoknak. Az Ő szolgálata azonban nem ér itt véget. Jézus a legmélyebben vágyakozik arra, hogy a lehető leghatalmasabb jót adhassa az embereknek, ezért sokkal többet ad nekik egy múlandó ételnél. A kenyérrel és vízzel együtt, a hittel ajándékozza meg őket. „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” (Lk 4,4).

2. „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Az apostolok kérdése nagyon emberi, és elárulja, hogy mekkora a Krisztusban való hitük. Egy ilyen hit nélküli kérdés „önmegvalósító prófécia” lehetne. Minek is próbálkozzunk egyáltalán, ha lehetetlen a feladat? Milyen gyakran fékez meg minket ez a hozzáállás attól, hogy Istenért nagy dolgokat cselekedjünk, és tőle nagy dolgokat várjunk? Milyen gyakran bocsátjuk előre, hogy veszíteni fogunk és siránkozunk, panaszkodunk reménytelennek tűnő helyzetekben, mintha Isten nem lenne mindenható, és mintha nem akarna nekünk segíteni?! A Szűzanya hitével kell élnünk, aki hitt a lehetetlenben és édesanyja lett mindenkinek, aki hisz.

3. Ettek és jól is laktak. Jézus az élet és a szeretet teljességét kínálja, a jóság és a kegyelem bőségét, mindazoknak, akik követni akarják Őt. Az Ő útja az Élet útja. Megengedi, hogy szenvedjünk ebben az életben, hogy a bőség igaz forrásából ihassunk a hit, a remény és a szeretet által. Azok, aki maguknak materiális javakat akarnak, - ami korlátozott, véges- örökké akarni fognak valamit, és fenyegetve érzik majd magukat, hogy el fogják veszíteni, ami a birtokukban van. Azok, akik Krisztus és az Ő végtelen kegyelme után vágyakoznak, soha nem fognak rettegni, hogy elveszítik a földi javaikat. Ezért mondja Jézus, hogy bárki, akinek van (hite, reménye, szeretete, kegyelemben él, és megkapta a lelki élet ajándékait), annak még adnak. Attól pedig, akinek nincsen, még azt is elveszik, ami úgy tűnt, van neki (anyagi javak, amik ma vannak, de holnap már nincsenek, amik végesek) (vö Lk 8,18).

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add nekem a nagylelkűség ajándékát, hogy a Te szíveddel tudjak másokat szolgálni. Add nekem a hit, remény és szeretet ajándékát, hogy megértsem, a Te jóságod nem ismer határokat vagy bármilyen akadályt, és, hogy Te arra vágysz, hogy kegyelmedet addig áraszd ránk, míg poharaink túlcsordulnak.

Elhatározás: Nagylelkű leszek a mai napon mások szolgálatában.