Változtathatatlan és Örök
2021. február 12. Évközi ötödik hét – péntek

Evangélium: 

Mk 7,31-37
Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!'', azaz ,,Nyílj meg!'' Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!''

Bevezető ima: Uram, érzem, hogy szeretsz. Bízom benned, mert megmutattad áldozatos szeretetedet és elnyerted bizalmamat. Uram, szeretlek téged! Engedd, hogy tanúságot tegyek szeretetedről mindenki előtt.

Kérés: Nyisd meg szívemet, hogy szereteted élő példája lehessek a világ számára!

Elmélkedés:

1. Mi lenne velem hit nélkül? Sokkal jobban ismerhetnénk és elmélyedhetnénk a katolikus hagyományokban, az igazságban, amelyet természetesnek veszünk, és jobban értékelhetnénk, hogy meghalljuk szavait, és beszélhetünk róla. Nekünk megadatik az, ami ennek a férfinak nem adatott meg, hogy elmélkedhetünk a Szentíráson kiskorunktól fogva. Néhány ember mégsem tudja megérteni Jézus tanítását, nem azért, mert nem hallja, hanem azért, mert nincs felkészülve Jézus Igéinek befogadására. Engedd, hogy hálát adjunk azért, mert Igéid megérintik szívünket, és segíts, hogy hűségünkkel viszonozni tudjuk ajándékaidat. Milyen ember lennék, ha nem kaptam volna meg a hit kegyelmét, amely vezet, támogat és formál engem?

2. Krisztus az Atya szeretetének kinyilatkoztatása. Krisztus megmutatja isteni erejét ezelőtt az ember előtt, visszaadja neki hallását és megoldja nyelvének kötelékét. "Krisztus az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását." (Gaudium et Spes) Amennyiben nem nyitjuk ki fülünket az isteni kinyilatkoztatásra, olyanok vagyunk, mint az az ember; aki képtelen arra, hogy élete üzenetének jelentéséről beszéljen és átadja magát Istennek és embertársainak. Eképpen száll el életünk. De ha Isten Igéjét meghallja fülünk, és szánk hirdeti azt, ha hagyjuk, hogy meggyógyítson, és erőt adjon nekünk kegyelmeivel, akkor életünk teljesen új irányt vesz, és új értelmet nyer. Isten kiterjeszti ránk kegyelmeit, de nekünk kell befogadni és megélni ezeket.

3. Mi vagyunk Isten szeretetének tanúságtevői. Atyánk visszaadta ennek az embernek a hallását és meggyógyította némaságát. Ezzel megmutatta, hogy ki is Ő valójában: "Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között. " (Kol 1,15), Ő maga a tökéletes ember. Milyen nehéz lehetett az ember élete azelőtt, mielőtt részese lett Isten kinyilatkoztatásának! Milyen nehéz lehetett neki hinni és szeretni. Az emberek nem tudnak szeretet nélkül élni. Ugyanaz a teremtmény maradt volna, amely maga számára felfoghatatlan, élete értelmetlen, ha a szeretet nem nyilvánult volna meg neki, és nem találkozott volna vele, ha nem tapasztalta volna és kapta meg ezt a kegyelmet. Gyógyulásával ez az ember is a megváltás hirdetőjévé vált. Ki tarthatná magában ezt a csodálatos élményt, melyben Megváltónkkal találkozott! Mennyire érezhette ez az ember Isten szeretetét azon a napon, mikor egészséges lett! Ez az ember hisz, és ezért szól a többi emberhez! Te miért vagy csendben? Nem tudod, hogy katolikusként az Igaz Szeretetről kell tanúságot tenned?

Beszélgetés Krisztussal: "Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: s későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak engem tőled olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád és szomjúhozlak téged. Érintettelek és békességedre fölgyulladt vágyam." (Szent Ágoston: Vallomások)

Elhatározás: A mai napon elbeszélgetek a hitemről valamelyik családtagommal vagy barátommal.