A kegyelem végső állomása és végleges győzelme
2021. február 5. Évközi negyedik hét – péntek
Szent Ágota szűz és vértanú

Evangélium: 

Mk 6,14-29
Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. Heródes ezek hallatára megállapította magában: "János támadt fel, akit lefejeztettem." Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. János tudniillik figyelmeztette Heródest: "Nem szabad testvéred feleségével élned." Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked." Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is." Az kiment és megkérdezte anyját: "Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét" - válaszolta. Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned és minden tanításodban, mert azt Egyházad által adtad nekem. Remélek benned, mert tudom, hogy sohasem engedsz el magadtól. Csak a bűn szakíthat el szerető kezedből. Bár gyenge vagyok, bízom abban, hogy közeledben tartasz. Uram, szeretlek, és minden vágyam, hogy szeretetem tovább növekedjen, mert sokkal többet érdemelsz, mint az a csekélység, amit nyújtani tudok. Tudom azonban, hogy irántad érzett vágyam elég neked.

Kérés: Uram, segíts, hogy szívem őszinte és igaz legyen!

Elmélkedés:

1. „János támadt fel, akit lefejeztettem." A lelkiismeret ítélete mindig megnyilvánul. Heródest üldözi bűntudata Keresztelő Szent János kivégzése miatt. Akik radikálisan elutasítják Istent, lehetnek bár hatalmasok, gazdagok, tudósok, tehetségesek, mégis a legnyomorúságosabbak a földön. Az életükben megjelenő igazi jóság fenyegető erővel hat, elítél, meghasonlottá tesz. Mindez nem más, mint a bűnös saját lelkiállapotának tükröződése Isten előtt. Ilyen nagy hatalma van a lelkiismeretnek. Fájdalmas ítélettel sújtja az embert, még mielőtt a végső ítélőszék elé kerül. Krisztushoz hasonlóan mi is maradjunk csendben a világ Heródesei előtt, imádkozzunk, hogy megtörjön a kegyelemmel szembeni ellenállásuk.

2. „Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta”. Ha egyszer elszalasztod Isten kegyelmét, az nem tér többé vissza. Minden ember életébe, a gonoszokéba is éppen elég kegyelem jut ahhoz, hogy megmeneküljenek. Isten megadja nekik az igaz megváltás lehetőségét szabad akaratuk keretei között. A kegyelem azonban csak egy ideig tart, nem örökké. A kegyelem pillanatait nem szabad felhasználni a lelkiismeret átmeneti elcsitítására, ami által megmaradunk a bűnben és az életszentséggel szembeni ellenállásban. Heródes félt Jánostól, tudta róla, hogy szent ember, és vonzódott szavaihoz, de nem tett semmit azért, hogy válaszoljon neki. Isten kijátszásával nem lehet győzni. Heródes veszített, és megtámadta azt, akiről tudta, hogy szeretnie kellene. Ez a tragédia őszinteségre tanít minket és arra, hogy ne börtönözzük be Isten hangját lelkünkben, hanem hagyjuk, hogy uralkodjék életünkön. Szabad akaratunkat arra kell használnunk, hogy válaszoljunk Isten szavára, törjük össze az önérzet vagy az áldozattól való félelem bilincseit, melyek a sötétséghez láncolnak.

3. „Lefejezte a börtönben” A végtisztesség, amit Krisztus felajánl hűséges apostolának, aki szilárdan szembeszállt a gonosz ravasz provokációival, az a teljes részvétel a Húsvéti Misztériumban. János a megtérést hirdető tanúságtétellel kezdte, és a Krisztusban boldogok győzelmes reménységének tanúságtételével fejezi be. A vértanú haláláról gyönyörűen szól a Bölcsesség Könyve:
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, 
a reményük tele volt halhatatlansággal.
Kevés fenyítés után
nagy jótéteményekben részesülnek,
mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta
és elfogadta őket égőáldozatul (Bölcs 3,4-6)
Bárcsak rálépnénk a hűség nehéz útjára, hogy „kevés fenyítés után” méltók legyünk a reményre, ami a „teljes halhatatlanság”.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, engedd, hogy megtapasztaljam vértanúid dicsőségét a hűség kicsiny cselekedetei által, a hűségem által lelkiismeretemhez, küldetésemhez és a lelkek szolgálatához. Hősiesen és telve reménnyel fogadjam el a szeretet ítéletét, és ne féljek arra az útra lépni, amit készítettél számomra. Legyek olyan, mint aki meghalt, de mégis éli az életszentség soha el nem múló virágait.

Elhatározás: Igaz módon végzem minden cselekedetemet, és a gyónás szentségét használom az állandó megtérésre és arra, hogy Isten akaratát nyitottan fogadjam.